1. MOEBIUS

Egy pillanatra épp felriaszt a csend
A perc, ha megtalál, éberebb leszek
És a többi mind egyfelé mutat
Érteném talán az egyszerűbb utat
Mérhetetlenül tűnik el, ha már
Észre sem veszem, elszalasztanám
Egyformán
Másféle
Egyetlen
Másképpen

„Ahaṃ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṃ pravartate
Iti matvā bhajante māṃ budhā bhāvasamanvitāḥ

Maccittā madgataprāṇā bodhayantaḥ parasparam
Kathayantaś ca māṃ nityaṃ tuṣyanti ca ramanti ca”

Ha már körülfutom, belül tudom
Vár talán, hiszen már tudom
Hogyan rohan, megint tovább jár
Ölel, körülzár
Ez az egy perc az ok
Amiért itt vagyok

„Teṣāṃ satatayuktānāṃ bhajatāṃ prītipūrvakam
Dadāmi buddhiyogaṃ taṃ yena mām upayānti te

Teṣām evānukampārtham aham ajñānajaṃ tamaḥ
Nāśayāmy ātmabhāvastho jñānadīpena bhāsvatā”

Talán néha másnak is tűnik
Egyszerűbb, mint hogy érthetném
Csak egyetlen oldal van
Rajta csak egyetlenegy él
Lehet, hogy értelmetlen arra
Gondolni, másképp hogy látszott
Ahogy minden azon jár most
Furcsa, körbeforduló táncot


2. LEGGYORSABB MARTIR

Stopperrel a kézben kezdve
Az időkre még emlékezve
Elhalványul a tézis
„Volt másképp is”
Start pisztoly a halántékon
Túllőni néha a célon
Vonzó még is
Hosszú sorban álló gátak
Gyorsabb döntésre várnak
Ezt a napot, ha kivárta
Senki sem ugrik utána
A dobogó dobogó felé
Nem áll elé
Nincs más hátra, előre!
Nincs akadály előtte
Talán elég
Gyorsabb mártír nincs
Es hát ki más
Lesz tisztább tőle
Most sem hibás
A legjobb úgy lesz majd
Ha nincs már tovább
Ugy nem lesz több baj
Vannak csodák
Arccal a szembeszélben
Ugy mint a szentbeszédben
Ha földbe tapossák félig
Ugy jut az égig
Nem tudja még, hol a vége
Bólint csak a kérdésre
Bírja-e végig


3. AZ UTOLSO HIVAS

Már csak néhány perc még és indul a gép
Rajta leszek majd én is mindenképp
Elvisz az utam messzire innen már
Hát így ér véget ez is, mint minden más
Pedig még nem is érkeztem túl rég
Mindegy, hol járnék máskép
Nem úgy, mint aki szó nélkül szökött
Ha így alakult, jobb hogy ha elköszönök

Szakad az eső
Kifut az idő
Azt hittem mindig
Hogy több van még
Zavar a moraj
Szakad a vonal
Egy percem van még
Mit mondhatnék

Kezemben ott van az egyetlen érme
Ha két oldala is van, mit érne
Ha feldobnám, feldobna tán
Ha leesne, végre meghallanám
Hogy kapcsol a gép, én is kapcsolok
A legjobb lesz, ha kivárom, mit dob
Nem vesz fel, úgy tetted mellé
Lassan én is indulok hazafelé

Lehet, azelőtt hívtalak már párszor
Eszembe jutott, járhattam bárhol
Lehet, hogy nem is gondoltam jól át
Hogy mit akarok, amíg foglalt voltál
Es most is sokat kérdeznék, bár
Csak egyetlen választ vártam
Most van az, amikor indulni kell
Verem az üveget nincs aki rám figyel


4. MINDENERT

Szóval próbálom máshogy látni
Mint még sohasem azelőtt
Úgy igazán nyitott szemmel
Jobban, mint az előbb
Nem mintha nehezen menne
Nincs rámírva mégsem
Hogy amúgy hálás vagyok
Mindenért, csak éppen...

Nehéz most arra gondolni
Hogy mindezt így akartam, hát
Most mindent újrakezdek
Máskor majd máshogyan lesz talán

Szóval próbálom
majd úgy venni
Mintha nem tudtam volna
Hogy a "volna" a leghazugabb szó
Mintha csak rólam szólna
Pedig inkább csak érzem, mint értem
Hogy bőven lesz még ebből
Szóismétlés vagy szóismétlés
És nem lesz jobb ettől

Távol és mégsem túl messze
Kívül és ott van mindenben
Szikrákkal hull
Mindennél gyorsabban
Ott fent vár egy helyben

Futhattam bárhogy, útközben

Újból csak magamba ütköztem

A leghosszabb éjszakán
Ugyanaz a hang csendben
Próbálok minden ajtót
Néha furcsa sorrendben
De most is a nyomodban járok
Nincs rámírva mégsem
Hogy amúgy hálás vagyok
Mindenért, csak éppen...


5. VADVESZELY

Nem marad bennem a hang és
Ugyanúgy én sem a csendben
Itt hagyom, itt marad és
Az, amit ezért megtettem
Túl soknak tűnik
Hogy csak visszaforduljak innen
Tiszta, fehér fénykőrbe lépek és
Beteljesedik minden

Minden szem rajtam
Most már én mesélem a történetet
Innen nincs út már vissza
De bízom benne, hogy több még lehet

Nem marad bennem a hang és
Ugyanúgy most sem értem
Itt hagyom, itt marad és
Csak ez amit ezzel elértem
Túl kevésnek tűnik
Hogy csak visszaforduljak innen
Tiszta, fehér fénykörbe lépek és
Beteljesedik minden
A tizenöt percem még le sem járt
Lassú lehettem és most amiatt
Mindent kizár a fény, csak csikorog
Ugy töri szét az agancsaimat


6. HOLTSULY

Messzire indultam, tudom
Túl sok dolgot csomagoltam
Sok nap járok majd távol
Régebben még számoltam

Ahogyan még többet vittem
Kéreggé vált épp ugyanúgy
Mint az a sok sár rám száradt
Sok lett, túl hosszú az út

Értem, de csak alig,
Hogy semmi se marad így
Bírni fogom, amíg
Valaki kiszabadít

Rég elgörbül tükrök közt
Ez az eltorzult tákolmány
Túl nőt rég rajtam
Most már eldobnám
Ferdén lóg és úgy billeg
Elgáncsol minden nap, bár
Túlélem mindig
Megszoktam vagy már
Fáradt vagyok, hogy tényleg
Ugy őszintén utáljam
Még félek tőle, hogy amputáljam

Tartok attól, hogy féltem
Nem értem, miért nem értem
Hogy elsimogatja majd az idő
A haragot fájássá szelídítő

Tűz sem éget,
Szél se szárít,
Bármit érzek,
Ugyse számít,
Azt reméltem,
Hogy megérte
Ez az egyetlen lépés
Csak, hogy túljuthassak
Magamon végre


7. 2359

Lefelé megy a rács, zárnak
Az árak is lejjebb járnak
Kell pár dolog, mindjárt
Vége a nyitvatartásnak
Az ajánlatok peregnek
Sorban vissza mind a képek
Mint egy jó könyvből
Készült furcsa film,
De legalább a zene
Jó hozzá tényleg

Kérdeztem azt, aki árul
Arulja el az utolsó árát
Akár alkudozást is
Gyakorolnék, ha adna órát
Levegőt is vennék még persze
Hogyha elég tiszta és van elég
Mert pénzem van, hogyha kell
Bármennyit megvehetnék

Az idő pénz
Akár a tenger
Kilóra megveszem
Ot is egyszer

Már úgysem sietnék
Mindent fizetnék
Es bármennyiért,
Bárki,
Bármiért

Minden erre a percre marad
Innen nem számít már
Csak ami belül van
Nem a szavak


8. ETER

Azt hittem, rosszul hallok
De azóta is csak a nevemen szólít
Mintha igazán ismerne
Talán csak találgat, hátha jobb így
A rádióból pattogva suttog
Nem értem, mit akar, bárhogy figyelek
Azt hajtogatja, a hiba biztosan
Csak az én készülékemben lehet
Abban bízik, észrevettem
Most másra van szükség, hogyha
Néhány szó még érthetetlen
De lehet, hogy kevés a feszültség

Nem jár le újabb köröket
Az üzenet lehet, hogy így is odaért
Nem vár választ, nincs köszönet
Az édesebbnek remélt bűntudatért

Azt mondja, semmit nem akar még
Amit én magam sem akarnék

Nyelveken szól, hagyja a szavakat
Hogy úgy fordíthassák le magukat
Ne fájjanak senkinek nagyon
Bár ha találnak még kiskapukat
Megígérik, hogy nem bántanak
Majd ha egyszer véget vetek
Minden hibának, ami biztosan
Csak az én készülékemben lehet

Talán mégsincs minden rendben
Ideges a hangja, azt hiszem, az a baj
Néhány szó érthetetlen
Idegen a frekvencia, nagy a zaj

Azt mondja, semmit nem akar még
Amit én magam sem akarnék

Ugyanaz a dal kezdődik újra
Nem emlékszem, hogy mikor kértem
És hogy van-e kiút a körből
Az ismétlésnél majd megértem
Abban bízik, észrevettem
Most másra van szükség, hogyha
Néhány szó még érthetetlen
De lehet, hogy kevés a feszültség


9. HATTYUDAL

Azt hiszem jobb, ha nem bonyolítom
Azt, hogy mit hiszek így mozdulatlanul,
Hogy mi jár ebben a fejben egyhelyben
A magamfajta hát jobb, ha megtanul
Gyorsan hallgatni és nyitott szemmel
Lépést sem hagyni észrevétlenül
Semmi esetlen esetlegesség
A kétkedés is végleg elkerül

Talán

A szürkéskék körzés lejjebb száll,
A szárnyakról hó hullik rám

A megfontolt november,
A tarkómba sóhajt,
Nemsoká utolér, aggódni ráérek majd,
Hogy miféle hűség ez
Ha csak egyedül értem meg
Vagy néha még magam sem
Van-e még értelme

A szélben van, hogy hallom
Egy rég hallott hangon
Pár giccses sort halkan
Túl jól ismert dallam

Az, amit fűt rég
Betakar, elfed
A felelősség
Ami nem enged
Hiszen alatta
Beszakadok még
Ahogy a fagyban
A túl vékony jég

A sor, ha volt, ma már
Messze-messze jár
Arra gondolok,
Hogy ez milyen dolog
Csak arra várok
Végre megtaláljon
Bármi meggyőzzön
Amíg a kapukat őrzöm

A szélben van, hogy hallom
Egy rég hallott hangon
Pár giccses sort halkan
Túl jól ismert dallam


10. UTON

Néhány lassú óra még
Míg zörgő ablakon
Lehelek egy tenyérnyi arcot
Félig allva hallgatom
A hívó szó helyén a csendet
Túl talán azona ponton
Amerre futnak a csíkok mind
A kerekek mellől a horizonton

Úgy viszi a hó
Túl a ködön át
Távoli a szó
Hív, haza talán

Valahol mindig arra vártam
Hogy megmagyarázol egyszer, aztán
A többinél csak egyetlen fokkal
Érthetőbb választ adsz rám
Egy szót vagy bármi hangot
Hogy végre válaszolsz nekem
És remélem leszek eléggé
Éber és felismerem

Ha mást is álmodtam félúton
Arra gondolok a fékúton
Satuba sikító kerekekkel
Miért érném be kevesebbel?