1. ELSOBBSEGI

Álmatlan hajnalban
A párkányon
Az ablakban
Fáradtan
Hang nélkül
Várt halkan

Inkább nem nézném hogy néz
Észrevenné, hogy észrevettem
Megvárnám még meddig vár
Nem szól, míg én nem kérdeztem

Jó reggelt kíván
Volt már jobb is tán
Átnyújt néhány sort
Őrizzem meg jól

A mítosznak hitt bélyegzőn egy
Harmatcsepp még a levélen fut
Vizsgálatra idéz be a hivatal
Többet a kézbesítő sem tud

Név és cím rendben
Minden mást majd bent
Néhány nap van még
Védőt hívhatnék

Addig minden nap
Sarkamban lesz majd
Őriz, nem lesz baj

Jogomban állnak a kötelességek

Mielött többet követelnének

Ha úgy lesz mint írták
Eltűnnek inkább, bár
Most is látnak
Elkaphatnának
Minden kulcslyuk
Engem bámul
A tarkómon égetnek
Hátul


2. FENYERZEKENY

Nem múlhat nap
Szükséges bizonyíték nélkül
És még elfelejtve semmi nincsen
Nyoma van a listák legvégén
A sorok között is olvashatnék
A lényeg mégsem látható
Majdnem minden mindegy, mint egy
Holt ajkán a csók

Hiába vinném el,
Ha nemlátszik mégsem
Kiürül minden oldal
Fényérzékeny

Kéz a hajban,
Mint kés a vajban,
Görcsbe rándul
A karma akaratlan
Elcsitít,
Mint a víz, ha lázat olt
Mielőtt magába fojt

Titkos fiókodba bújt
A hullámzó folyosón
Ami talán egy kútgyűrűt is elbírna
Amilyen mély, de semmi hibát
Köveket dobok az aljába
A visszhang talán majd válaszol
Majdnem minden mindegy, mint egy
Holt ajkán a csók

Én tévedtem
Akármi volt értelmetlen
Majdnem minden mindegy, mint egy
Holt ajkán a csók

Hiába vinném el
Ha nem látszik mégsem
Kiürül minden oldal
Fényérzékeny

Pont úgy hamvad el
Mint egyszer régen
A napraforgó
Fényérzékeny


3. A TEGEZO

Egy-úgymond-"vendégkönyvben"
Szó sincs, hogy miért kell
Írnom most éjjel
Mégis, hogy venném könnyen
Feltartott fővel
Hátamban csővel

Rossz részt néztem
Nincs egy épkézláb kérdés sem
Elnyom, fáraszt
Félek, hogy nincsen jó válasz
Kuss van főleg
Nincs már mód rá, hogy blöfföljek

Fárasztó játék
Most nem lesz más tét
Mindenképp buktam,
Nem számít, másképp mennyit tudtam
Inkább, hogy mennyit tévesztek majd
Míg elrontom durván,
Mint mindent eddig
Még nem tudják

Ennél még több kell
Míg békén hagynak mind
Egyszer majdcsak elhagy minden
Vagy nem lesz több,
Ágyban, párnák közt


4. SZTEREOTIP/ALLAMI SLAGER/

Hallgatom az ütemet
Rezgeti az üveget
Nézem a tenyereket
Ütik a negyedeket
Egyszer jobbra
Máskor meg balra át
Engem most csak
Más hatna meg tán
De ez itt
Megint nem az a parti,
Amire vártam,
De itt maradni muszáj
...Ha jegyem van
Sírva vigadnék
Mehet a menet
Amíg megszakad még

Soha nem elég
Soha nem elég
Sohasem
Legyen ami szól
Zene, ami jó
Odalenn
Nincsen még vége a táncnak
Nincsen pardon, nincsen bocsánat
Csak hímek nőstényekkel
Csupa díszpéldány
Sehol egy ember
Falnak a poharat, kezeket fel

Valami fura figura
Kezeli a lemezeket
Ugyanaz, aki a kapuba
Teszi a reteszeket
Soha nem elég
Soha nem elég
Sohasem
Legyen, ami szól
Zene, ami jó
Odalenn
Megakad a tű
Megakad a tű
Valahol
Ugyanaz a szó
Ugyanaz a szó
Zakatol


5. METRIKUS

Százlábú sor végén
Minden kis lépésnél
Még egy zsibbadt perc kell
Míg sóvá dermed

Végre elértem az épp megfelelő
Magasságot, csak rajtam állt,
(Mint az igazán elszánt
Láb a billenő széken)
Hogy hova is álljak be
Mintha kívül is volna esélyem éppen
Körbe-körbe járni mindörökre
A biztos helyeken a hátak mögött
A kaput meg ráhagyom az őrökre

A másik vége nem látszik
Addig marad az előttem állók háta
Mintha tábla volna
Rávésve mind a késve
Érkezők névsora
Hátha magamba szállok, mire is várok
Gondoljam át
Mi tarthatott tovább vissza
Vagy távol akrámi mástól
A halogatás vagy az elhatározás

Valami alapvető funkciójú
Ügyvezető lépte koppan
Egyre jobban ordítanék a csendért
A legnagyobb mappákba bújva
Átolvasnék mindent újra
Az összes neszre összerezzenve
Úgy maradnak, arccal a falnak
A bizonytalanság kedvéért
Szembesülve szemlesütve
Játszani azt aki nem fél

..Térden is csúsznék, ha kell
Alkudnék, de rossz a hely
Magzatpózban hajt el...


6. OHM

Jó volna hinni, hogy
Van még, amiben nyugodtan hihetnék
Ameddig várom a leleteket
Na meg a a jegyzőkönyvet
A feleletet néhány ócska kérdésre,
,,Mint miért pont én", vagy
Miért ,,pont most"
Nem túl eredeti, érzem én is
És lehet, hogy ez már
Nem olyan fontos
Mint néhány egyszerű szó
Amik mindig nehezen mentek
Ellenkezni könnyebbnek tűnt
De most már az sem ment meg attól
Hogy számolni kelljen
Hány kő van a folyosón
Amin épp úgy érzem,
Nem érhetek végig
Átgondolom hát valamiképp
Van-e bármim még
Amit veszthetnék
Van-e tárt ajtó
Vagy ez így van jól

Jó volna hinni, hogy
Van még, amiben kételkedhetnék
Ameddig várom a leleteket
Na meg a a jegyzőkönyvet
A feleletet
Arra, hogy "miért pont én"
Arra, hogy "miért pont itt"
Arra, hogy "miért pont most"
És arra, hogy "miért pont így"

Ostobán nézhetek
Most már sarokba szorulva
Megint dacolva
Miért is okoznék csalódást
Miért hajlanék bármi szóra
Úgy járnak körbe-körbe
Igazán hogyan is dönthetnék
Hiszen mindent megírtak jó előre
Igaz, hogy száz meg százféleképp
Van-e bármim még
Van-e tárt ajtó


7. 50HZ

A folyosó végén jobbra
Lift zúg, bár az üvegajtón át
Hallom ahogyan hív
Zizegő szúrós hangján

"Hagyd jönni ami idehajt
Előle úgysem szabadul senki
Akit selyembáb tart,
Nem vész el, csak átalakul"

A szék nem enged mennem
Hallgatom, amit a rajtam
Karbafont karfa mond
Kesztyűs kézzel bánik velem
Mélyen karcol
Nem a felszínen

Hív befelé, hellyel kínál
Mosolyog, nem szól
Vár, hogy hagyjam
Dallal ahogyan tart
Feketével csak szúr lassan

Ötven herzes átváltozás
Burkot repeszt
Felsírok, míg
Nem folyik tovább

A zajban nem hallom minden szavát
Mégis megértem. amint mond
Hiszen ha nekem is ekkora
Fejem volna, hát én is
Imádkoznék azt hiszem


8. HATTAL ALMODO

Ébren várom ki, míg a csörgés is álmodik
Három perc múlva lesz csak háromnegyed
Elmúlik majd talán ,úgy mint néhány szabály
Túl egyszerű. máshogy nem mehet, máshogy nem lehet.

Békésebb dobbanás, bárcsak több volna tán!
Számolnám tovább, de arra nincs elég,
Hogy mindig így legyen. nézem, lábujjhegyen
Csendben táncoló lélegzetét...

Falnak forduló, háttal álmodó
Foltosra fércelt maskarák alól
Néhány szótól hogy várhatnék többet,
Míg fénylő márványon eltörnek mind...?

Csend, persze nem marad, hajnallal meghasad
És egyről egyre jár, ameddig engedem
Meg sem fordulna még,
A számlap szilánkjain élezné még az elcsorbult perceket.

Ébren várom ki, míg a csörgés is álmodik
Három perc múlva lesz csak háromnegyed
Elmúlik majd talán úgy, mint néhány szabály
Túl egyszerű.
Máshogy nem mehet, máshogy nem lehet.

Falnak forduló, háttal álmodó
Foltosra fércet, maskarát adó
Néhány szótól, hogy várhatnék többet,
Míg fénylő márványon, eltörnek mind


9. HINAR

Bármilyen pillanat
Bármilyen hely, ha van
Túl rövid, túl közel
Míg hellyel-közzel
Nincs hová futni már
Mindenütt megtalál
Másféle testet ölt
Ismétlés elött

A mélység mámorít
A sóhaj úgy fogy el
Óvatosan szorít
Még egyszer ha kell

És most mi volna más
Újból csak oktatás
Átölel, úgy fogad
Újabb hurkokkal
Felhúz, alámerít
A Tiszt ur ha megtanít
Minden hibát
Hogyan látnék jobban

Mondom folyékonyan
Minden sor épp olyan jól hangzik
Mintha még könyvet olvasnék
És hogyha tévedek
A kisbetűs életet meghagyja
Nincs harag
Másképp kezdi majd


10. OM

(Instrumental)


11. 9 KAPU

Mennék, de nincsen út kifelé
Visszhangzik minden
Üres a ház
Lélek se jár hálni ide még
Végül a gondnok talál rám

Minden járatlan
Lépcsőházat rám zártak
Kell egy jó út
Bár még messze elkerül
Két összébbcsúszó fal közt
Bíztam hogy van több
Úgy látszik, mégis
Csak én vagyok belül

Azt mondja elvisz,
Ha akarom,
De gondoljam át
Egyszer igazán
Mert talán
Mégiscsak az a jó
Ha az ember
Egyedül is kitalál

Mert lehet, hogy
Tudnék egy kiutat
Megtalálhatnám még
Mielött elvesztem végleg,
Amit mutat,
Pedig itt van
A szemem elött

Mert igazából
Nem létezik ez a hely
Csak az a kapu van
Ami csak rám vár
És sohasem volt itt senki
Csak az a kapu van
Ami csak rám vár