1. LELEKVIHAR

Levélszőnyeg teríti a földet,
Szívdobogás hangja zavarja a csöndet.
Zöld színét nem látod, lecserélte,
Az egész erdő átöltözött feketébe.

Sötét felhő tornyosul,
A fák meghajolnak, s az égbolt beborul.
Lidérc fut, árny érkezik,
A lány futna, de arca könnyekbe öltözik.

Fuss! Üvöltik a fák,
Mindjárt itt van a viharkirály.
Nézd! Szólít a szél,
Küldi az egek csapzott hadát.
Fuss, de ne félj, ne nézz a mélybe,
Ott a fény, nézz a vihar szemébe!

Indulj sok apró lélegzet,
Ez itt a félelmed, nem a végzeted,
Ártóknak szelleme mögötte áll,
Lassan elvonul és békét talál.

A vad szellem utolsó nyögése,
Mohás gondok sötét ölelése.
Csukd be szemed, most nem azzal látsz,
Lelkedben rejlő érzékkel jársz.