1. INTRO

(Instrumental)


2. TÖRD SZET

Hangtalan összefonódik minden ami él
Pehely könnyű gondokat messze sodor a szél
Bízol, remélsz, ébren álmodsz, így létezel
Most távoli a jövő, még nem érkezett el

Rohanj tovább a mától messze, előre repülj
A leghosszabb út az, mi kalandba kerül
Magadnak csillagfényt gyújts célod körül
A sodró árban te leszel legfelül

Óvlak téged, ha süvít a szél
Mikor várad zúzná szét
Légy, aki lehetnél a holnap vár rád
Törd szét a tegnapod!
És neved majd az egekbe rajzolják

Míg nem érzel, nem hiszel, nincs félelmed
Földre hullott álmokat nem ismerheted
Ha megszólít a sötétség, lelkedet figyeld
Ne nézz hátra, a világ gondját nem viselheted!


3. KÖNNYCSEPP LESZEK

Túl hosszú álmokat sző
A remény és a képzelet
Nehéz teher a boldogság
Ha csak felhőkön lépkedek

A hangos szótól fagyos lesz
Ledermed a szívem
De tenni kell a világban
Míg látom arcom víztükörben

Elképzelt valóságból
Égig érő álmaimból
Én maradok meg
Mikor majd könnycsepp leszek

Kőbe vésett szép szavakból
Elfelejtett arcokból
Azt találom meg
Ki engem követ

Tiszta fénnyel beragyognám
Néma vermek sötétjét
Minden láncravert mosolyt
Szabadba engednék


4. EMLEKEZZ AZ ELETRE

Halvány emlék az elhagyott parton
Erdő mélyén megpihenő csendes nyugalom
A magány, ki bárhova néz itt senkit nem talál
Micsoda hely! Nem mászok tovább az álmaim falán

Emlékszem, emlékezz, hová indultam!
A fényt keresve elfogy a szó, minden mi voltam
Ne hagyj magamra eltévedni az emberek között
Céltalan átrepülni az élet fölött!

Parázstól lángra lobban az égbolt felettem
Fénylő remény száll a ködös szürkeségben
Lépteim fogynak, de már túl messze vittek
Nincs hatalom, mi parancsol a lázadó szívnek


5. KAPRAZAT

Ha nem látom szerte a fényed
Elveszítlek lassan téged
Elmúlik időm a ködben
S vele a szándék tetteimben

Tündökölj az ég várában
A mélységben, a félhomályban!
Légy ott fakult árnyékokban
A lapok közt, az otthonomban!

Bár láthatnám azt, ahogy nap az éghez ér
Arcomon érezzem, mikor utat tör a fény!
Befesti lélegzetem hangtalan szóval
Mi éjjel elér hozzád az álmokban

Lámpás legyél az éjszakában
Mesés dallam némaságban!
Apró csoda szívek mélyén
Reményt hozz a világ végén!


6. ELMULAS CSARNOKA

Gyorsan elrepül felettünk az elveszett idő
Otthonába tart a ráncos merengő
Néma csend a gondja, mert halkan pihennek
A falon porosodó elmúló évek

Ne gondolj a szépre vissza
Ne mesélj a szerelemről!
Nincs már idő erre
Rohanok az életből

Ne dalolj az álmaidról
Ne remélj fellegektől!
Nincs már idő erre
Rohanok az életből, az életedből...

Minden pillanat, a múltban ott ragad
Mint sötétség a mélyben őrzi féltett titkokat
Ha utolsó szó lehetnék, már minden megérte
Repüljön az élet, halljam igaz voltam-e!


7. A FENY NYOMABAN

Minden éjjel hallom a hangját
Álmaimban messzire hív
Halvány fény világítja arcát
Öreg kezével, nekem legyint

Ködben szunnyad a domb, az erdő
Romos várak az út mentén
Kövess engem, folyton súgja
De ez a föld már nem az enyém...

Ébredj fel, ne menj tovább
Ne hallgass rá még találkoznunk kell!
Minden út, amelyben hiszel
Elvezet hozzám a fényhez közel

A csendtől zengő üres sorok
Néma dallamok füleimben
Elmúlok lassan az úton
Hangtalanul a lépteimmel

Nem értem már az emberi szót
Távol van az otthon-remény
Teher minden gondolatom
Mi talán már nem is enyém


8. AZ ELERHETETLEN

Szólj hozzám, de ne érj el
Álmaimban járj, hogy tudjam létezel!
Úgy mesélték, hogy hinni kell
Ha eltűnik a föld, és csendes hó lepi el

Hozzál csillagot égszín magasból!
Ültess életet igaz szavakból!
Remélj ébredést, ha elmúlik a nap
Abban higgy, mi örökre vigaszt ad!

Nehéz a szó, elfáradt már a léptem
Inkább csendben álmodom, mosollyal a szívben:
Fénylő égi porban, csak csodákat látok
A mesék otthonában fellegek közt járok


9. KERESNI TEGED

A csendes magányban egyedül
Roskadt gondolatba menekül
Minden láthatatlan szó tétova fájdalom
Nélküled magam e világban
Sehol sem találom

Nézz az égre, ha egyedül volnál
Mélyen a szívbe mielőtt szólnál
A magasban izzó csillagokra
A mélyben hagyott álmaidba!

Állj a sodró szél útjába
Orkánt üvöltő hamis szavába
Sötét ormok fagyos szirtjén
Egyedül velem emberként!

Ha hideg vár a felhők alatt
Hol öreg lámpás fénye ragyog csak
Hozzád elindulok felhőkön, holdfényben
Hazug ködben bolyongva neved ezerszer ismétlem


10. A TENGER ES EN

Néha lehajtott fejjel
Rohanok a fal felé
Nem látom mit hoz a hajnal
Hogy vet a sors elé

A csendet nem is láttam, lehet sohasem fogom
Ne rejts el magamban, ha tényleg lázadok!

Vigyél el hangos világ
Ne halljam a fájdalom hangját!
Csak fény szeretnék lenni az égen
Iránytű a végtelen tengeren
Hogy szavak nélkül is megértsem: az életem

Szabadulnék istenektől
Mindenféle földi léttől
A hazug gondolattól
A belém fojtott igaz szótól

A csendet nem is láttam, lehet sohasem fogom
Ne rejts el magamban, ha tényleg lázadok!


11. ELSZANT LEGBELÜL

Ha elfogyott a nap
Minden élet álmodik
Titkokat szór az éj
Amíg lelked változik

Ha a bánat felébred
Erőt gyűjt a tiszta szív
A hajnalt várd csendesen
Bármi szólít, bárhova hív!

Ne menekülj az élet elől fagyos sötétbe
Ajtót nyiss, a pillanatnak élve
Ordíts, ha nem válaszol senki szavadra
A visszhang ismétli, a szél messze szórja

Hosszú út az élet
Minden perce elrepül
Mélyen szúr a lélekbe
Az elmúlás legbelül

Ha sarki szél fagyot hoz
Megdermedt istenektől
Te mosolyt csalj leheletnyi
Féltve őrzött emlékekből


12. OUTRO

(Instrumental)