1. INTRO

(Instrumental)


2. EGY FOLDON ELUNK

lomba ringat a messzi holdfény
Közelít felém a csillagörvény
Mélybe hullt álmok közt igazat beszél
Alvó hõsökrõl meséket mesél

Sosem volt tájakról kalandregényt
Sosem volt emberek ígéretét
Vihar utáni emlék él
Szétszedett sóhajok leheletét

Egy földön élünk, semmitõl se' félünk
Elhantolt álmok közt néha remélünk
Egy hitnek hiszünk, egy szónak élünk
Hogy vágyainkból, álmainkból tovább reméljünk

Égig érõ szenvedélyrõl
Száraz, kövér könnycseppekbõl
Igaz-hamis véleményrõl
Elbutító értelemrõl

Nyílt sisakos küzdelemrõl
Sírig tartó büszkeségrõl
Valóságról, képzeletrõl
Mindhalálig élvezetrõl

Egy földön élünk, semmitõl se' félünk
Elhantolt álmok közt néha remélünk
Egy hitnek hiszünk, egy szónak élünk
Hogy vágyainkból, álmainkból tovább reméljünk


3. FOLD ALATTI VIRAG

Napfényt már rég nem láthatott
Elhagyta rég a fenti világot
Egyedül él itt lent a mélyben
A sötétségek rejtekében

Hiába volt erõs és bátor
Bûnösök padján ártatlan vádlott
Égõ fájdalom belülrõl fúrta
A világ magából kitaszította

Föld alatti virág
Ne félj, közel már a nyár
Föld alatti világ
Örökké magába zár

Ártatlan szemébõl könnycsepp hullott
Mikor az ítélete elhangzott
Lelke mindig örök maradt
Hitét tépték a hazug szavak

Bántották a hideg szelek
Az el nem nevezett érzelmek
Szúrós tekintetet néztek
Amit hallott szirénének

Föld alatti virág
Ne félj, közel már a nyár
Föld alatti világ
Örökké magába zár