1. ISTAN KARDJA

Volt a szittya királyoknak
Egy kardja az istenektõl
Hogy az összes népek felett
Uralkodjék mindenestõl
Csodás kardjuk úgy elveszett
A múlt homályában
Hogy csupán a vének tudták
Kardjuk még a világon van.

Öreg bölcsek mondogatták:
"Kutassátok isten kardját,
Mert az lesz a világ ura
Ki markolja markolatját"
Isteneknek csodás kardját
Kereste a világ népe
Keresték és elfeledték,
Soká nem tudtak felõle.

Mígnem egyszer attilának, nagy királynak édesanyja
Álmot látott miben lángolt Isteneknek õsi kardja
Tudta rögtön nem véletlen ha a csodát birtokolja
Csak úgy lehet fia király ha a kardot fia fogja.

Történt egyszer hogy egy pásztor
A tinóit legeltette
S látja fényes lángnyelv villan
Ki a földbõl épp elõtte
Kihúzza a kardot gyorsan
Attilához lohol vele:
"Ezt a csodát neked hoztam
Fényeskedjék urunk neve!"

Attila a fegyverért nyúlt
Csodák kardját megmarkolta
Négy táj felé vágott vele,
S vadul, büszkén kiálltotta :

"Isten kardjával a föld minden népét megbüntetem!"


2. FEKETE SEREG

Mátyás trónra került, s te éppúgy
Örülsz, mint bárki más.
Harca a tiéd lesz immár,
Jöhet az áldomás.
A sereg lett a vígaszod,
Anyád, apád s otthonod.
Vitézekkel harcba menni,
Vágyad nincsen más semmi.

Mátyásért!
A hazádért!
Vérteden fekete holló vájja ki ellenség szemét.

Csatára kész,
Meghalni félsz,
De inkább halál mint a szégyen,
Így meghalni mész.
Mátyás szavára újra, míg végül
Nyugovóra térsz.

Bátor székely legényekkel,
Csehekkel és németekkel.
Mátyás szavát szentnek hiszed,
Jó hírét te messze viszed,
Messzi földre menetelni,
Frigyes császár ellen menni.
Életed nem tét,
Ezt vártad rég.

Mátyásért...


3. VISSZAVARNAK AZ ALMOKBA

Rég volt, egy régi kor...
Emlékszem rá bármikor.
Az emlék sosem mostoha,
Bár nem jártam én ott soha.

Legendákból hallottam,
Könyvekbõl tanultam,
Hogy volt egykor egy régi nép,
Erõs, bátor, álomszép.

Szél hátán szállok tova,
Innen messze máshova,
Réges-régi dicsõ korba,
Visszavárnak az álmokba.

Versekbõl csodáltam,
Jelenben a múltat láttam,
Énekbõl hallottam,
Zászlaját feltartottam.

Õ szent régi nevében,
Hõsök, mint fûszál a réten,
Ezerszám a mesékben,
A történelem tengerében.

Szél hátán...

Mátyás nevében!
A Holló jegyében!
Hej, rákóczi népe,
Hej-hej, kurucok, elõre!
Dobó nagy álma,
Eger büszke vára.

Kinizsi vad haragja,
Tinódi, az álmok hangja,
Attila, isten ostora,
Legyõzni senki nem tudta.

Kárpátok völgyei vártak,
Hol az álmok nyugalomra találtak.
Ott szunnyadnak régen
Az álmok együtt vélem.

Szél hátán...


4. A MAGYAROK SZENT-GALLENBEN

Amikor a harangok sírva búgnak,
Amikor a papok imája száll,
Amikor a népek összebújnak,
Es hallgat minden madár.

Amikor a város csöndje éget,
Amikor a kolostor üresen áll,
Amikor bezárkóztak már a népek,
Es mormolják az imát:

"A magyarok nyilaitól ments meg uram minket!"

Szent-gallenben volt egy kolostor.
A szerzetesek elmenekültek,
Otthagytak mindent, amikor
Hallották, hogy a magyarok jönnek...
Heribáld egy bolond csuhás,
Akin a többiek gyakran nevettek,
Nem félt a balga a kalandozóktól,
Ott maradt, és bevárta õket.

Jöttek is a magyarok,
Hogy raboljanak, és öljenek,
De nem találtak senki mást,
Csak egy félkegyelmû szerzetest.
Egyik halott bajtársuknak
Halotti máglyát emeltek,
Meggyújtották, s amíg égett,
A többiek bort vedeltek.
Heribáld a szent keresztrõl
Enekelt egy éneket,
Árpád fiai táncoltak,
Es néhányuk kardot lengetett.
Hangos kürtszó jelezte,
Hogy ennyi volt a mulatság,
Felfedeztek egy erõdöt,
S a magyar csapat tovább állt.

Szent-gallenben volt egy kolostor,
A szerzetesek elmenekültek,
De visszatértek késõbb, mikoron
A pogányok végre elmentek.
Heribáld, a bolond csuhás
Sokáig gyakran fölemlegette,
A magyarok több bort adtak neki,
Mint a kolostor pincemestere.

Szent-gallenben...


5. MILLER'S TALE

Once upon a time there was a dwelling in oxford
A wealthy lout who took in guests to board,
John and his wife, the beautiful alison,
Were in the charge to keep the things goin' on
And of his craft he was a carpenter.
A poor scholar boy was lodging with him there,
Who'd learned the arts, but all his phantasy
Was turned to study of astrology!

Tall as a staff and straight as crossbow bolt.
A brooch she wore upon her collar low,
As broad as boss of buckler did it show;
Her shoes laced up to where a girl's legs thicken.
She was a primrose, and a tender chicken
For any lord to lay upon his bed!


6. A SZEGENYEMBER ES A HALAL

Volt egyszer egy szegényember,
A fiának keresett keresztapát,
Talált is, meghívta a keresztelõre,
S lerészegítette... a halált.
A szegényember életének
Gyertyája bizony rövidke volt már,
Kérlelte, könyörgött a halálnak,
Hogy egy kis faggyút ragasszon hozzá.

Kérlelhette, de nem engedett,
Mert megharagszik a feltámadás,
De végül mégis teljesítette
A szegény bolond kívánságát.
Részegségében a keresztapa
Megvarázsolta a szegényembert:
"Ragasztok hozzá, és gazdag leszel,
Elmondom, hogy ehhez mit kell tenned:

Eredj, komám, menj világgá,
S ha gazdag ember van halálán,
Az ágya végibe oda állj,
A félholt meggyógyul mindjárt!
Hanem ha mondasz miatyánkot,
S az áment õrá kimondod,
Élete gyertyáját kioltod,
Es megkondítod a harangot."

El is indult a nagy világba,
Hogy szerencséjét megpróbálja.
Általa király, herceg, báró,
Jött vissza a halál kapujából.
Meg is gazdagodott szépen,
Pénze annyi, mint csillag az égen...
Látja egyszer a vándorútján,
Gyermek sír az árok partján.

- Miért sírsz? mondd el nekem!
Mondd, és én segítek rajtad.
- Nem tudtam az imából
Egy szót, s anyám megvert miatta.
- Mond hát el azt az imát,
Megtaláljuk a hiányzó szót!
- Te akartad, én elmondom,
Halljad hát a mi atyánkot.

Elmondta a gyermek az imát,
Kinek bõrében a halál volt.
A bolond rögtön tudta, és mondta
Az "ament", a végsõt, a hiányzó szót.
Meg is halt a szegény gazdag,
A ravasz kaszás csak erre várt,
Nincsen azóta senki sem, aki
A halál eszén keresztül járt.


7. UGASS A FARKASOKKAL !

Szomorú hishóriát
Mesélek néktek
Olyan régrõl, amikor
A magyar falvak égtek,
Ha jött Ferdinánd hada,
Vagy az oszmán armada
Dúlta fel a vidéket,
Es messze zúgott zaja.

Kassa városában
Hû polgárok laktak,
De ferdinánd csatlósai
Hamis nyelven szóltak.
Megzavarták hitét
János városának,
Kevesen maradtak meg
Igaz királyuknak.

Ugass, ugass, ugass a farkasokkal,
Ugass, ugass, ha élni akarsz azokkal,
Kutya-király nevét ki nem mondhatod,
Ha élni akarsz, ez legyen a sorsod!

Aki pedig jános királyt élteti,
Annak fejét a tanács véteti,
Kassa immár egy ferdinánd királlyal,
János híve ugass, ugass a farkasokkal!

- Hallod-e sayttlich jános,
Ki városnak bírája vagy,
Korod miatt megbecsülünk,
Rossz szót nem hallhatsz.
Hallgatsd meg polgáraid,
Ki ferdinánd pártján áll,
Kakukk mihály vagyok, uram,
S elhagyjuk jános királyt!

Szerémi györgy tiszteletes
Hû maradt királyához,
Elzavarták, ellenállt,
S õ emígyen szólótt:
- Az áruló nem én vagyok,
De kassai tanácsosok
Azok vagytok, el nem megyek,
Nem szegem az adott szót!

Ugass, ugass...

Bírói szószéken törvény született,
Jánost éltetni többé nem lehet,
Kincstára kiürült, hívei félnek,
Csak a tiszteletes maradt meg régi hitének.
Címerét egy kutyára kötözték,
Szalma tüze mellett kinevették,
Kigúnyolták régi királyukat:
- Éljen a kutya-király! - így kiáltoztak.

Ugass, ugass...


8. 'ROUND THE FIELDS OF ATHENRY

By a lonely prison wall,
I heard a young girl call :
"Michael, they have taken you away,
For you stole Trevelyn's corn,
So the young might see the morn."
Now a prison ship lies waiting in the bay.

Low lie the fields of athenry
Where once we watched the small freebirds fly
Our love was on the wing
We had dreams and songs to sing
Now it's lonely round the fields of athenry.

By a lonely prison wall,
I heard a young man call
"Nothing matters, mary, when you're free
Against the famine and the crown,
I rebelled, they cut me down.
Now you must raise our child with dignity."

Low lie the fields of athenry
Where once we watched the small freebirds fly
Our love was on the wing
We had dreams and songs to sing
Now it's lonely round the fields of athenry.

By a lonely harbor wall,
She watched the last star fall
As the prison ship sailed out against the sky
For she lived to hope and pray
For her love in botany bay
It's so lonely round the fields of athenry.

Low lie the fields of athenry
Where once we watched the small free birds fly
Our love was on the wing
We had dreams and songs to sing
Now it's lonely round the fields of athenry.
It's So lonely round the fields of athenry.
So lonely round the fields of athenry.