1. KELL MÉG

Hulló meteor száguld
Végtelen egeken át
Fájó szemeim látják
Fényes, sárga robaját

Szétmállott vágyak és tudat
Kitörnél, de mégis elragad
Álomkép - ûzd, de hasztalan
Nincs már tûz, pedig elporladtam

Kell még, egy kicsi kell még,
De nekem nem hull manna az égbõl
Kell még, tán egy csepp kell még
Mielõtt végleg elvész emlékem

Várj még, hova tûntél el,
Való ez vagy képzelet?
Csalfa álmok játsszák most
Fájó játékuk veled.

Ördög ül, emberi vágyakon,
Kiáltás, nem múló fájdalom,
Áldozd fel érte lelkedet
Vagy végleg maga alá temet.

Álom...
(Mit vársz? Enyém lesz a lelked?)
Valóság...
(Ami voltam, rég eltemetted)
Játék...
(Csupán az élet, nem kell félned)
Hazugság...
(Meddig még, meddig tûrjem?!)

Érzem, végre szállok én
De nem gyõzhet múló fény
Kínzó, õrült énekkel
Ûz most a világból el


2. RENESZÁNSZ

Elmúlt már rég a nyár,
Elmúltak szép érzéseim,
Nincsen több büszkeség
Nincsen többé már szerelem.

Ne bánts, ne kínozz, ne kérdezz,
Értsd meg végre szenvedek.
Ne ûzz, ne üldözz, ne érezz,
Szeretni, mondd, így hogy lehet?
Ne kérj, ne vádolj, ne vétkezz,
Kínzó, õrült fájdalom.
Bármit és bárkivel tettem,
Szemlesütve vállalom.

Szedj hát szét
S én összeraklak majd
Élnék még
De szívem tiltja

Ó, meddig áltatsz még
Vess véget, nem kell ez így már
Ó, ne csókolj már
Míg ennyi mérget köp e száj
Kínozz tovább,
Ez kell, igen, gyötörj hát még
Ó, de megbuktál
Mutasd máshol e szemfényvesztést

Vérzõ seb mar a lelkem mélyén
Megvágva, a semmi szélén
Hõsként élni a szív fájdalmát
Megölhetsz, de csak lesz még reneszánsz...

Ne árts, ne gyilkolj, ne nézz mert
Én ezt többé nem bírom
Ne adj, ne számolj, ne írj hisz
Ez nem más, csak ártalom
Ne áldozz, értsd meg itt vége
Szállnék angyalszárnyakon
De hogyha ez a jó szándék
Nem lesz még egy alkalom

Elvesztett órák, (percek) és napok,
Veled voltam, most hol vagyok?
Elvesztett évek, (hosszú) századok,
(Végtelen) magány, elszálló pillanatok.

Szeretném látni még
Mint feletted a kör bezárul
Szenvednék is talán
S kacagnék, ó, álnokul


3. ÉREZD ÁT (MÉLYEN A MAGÁNYT)

Mond, hogy miért mentünk mi együtt
A közös úton évekig?
Miért mondtad, hogy mindörökké,
S törted össze álmaim?

Mondd, hogy miért néztünk az égen
Csillagoknak fényeit?
Mondd, hogy miért ígértél híven,
Miket tettél, s lett ez így?

Most már érzem, ez fájdalom
Várnom kéne de nem állhatom

Még látom, fényként szolgál a Hold
Vágyaim szállnak az árnyakon
Itt állok rombadõlt álmokon
Könnyem megcsillan az arcomon

Hát mondd el, hogy mi mindent tettem
Ellened, mert nem tudom,
Mondd el, hogy most mit kéne tennem
Hogy megértsd, ez fáj nagyon

Lassan elmúltak az évek
S egyre láttam magamon
Hogy mostmár jól ismerlek téged
Elég volt, ezt vállalom

Én értem, miért félsz most már
Talán, mert látod: egyedül maradtál
Ne harcolj, nincs értelme már
Élj hát tovább, érezd át mélyen a magányt...


4. THE LAST 24 HOURS

I could be happier
It's probable but highly unlikely
Those painful thoughs fumbling
I always fear the worst

Started life as a toddler
But you won't live much longer
Who knows what comes next
Who should be the next sacrifice

Why choose
The rotten, the bad the corrupted soul
It's so much fun
It takes something pure away

Have you ever had
Second thoughts on your acts
That shouldn't be killed
Or be dismissed

Symbolic visions
Naked eyes
Only the covers
These still lives
Colors mixed up
Banners of blown up dust
Spherical feast
Won't feed the beast

This patch on your wicked soul
Bright red just as you feel
It kept you alive but barely made it
On the edge of death with broken heel