1. INTRO

(Instrumental)


2. ODAÁT

Oly közel s oly távol minden
A végtelen messzeségben...
Jéghideg lánggalégő máglya
Halott emlékekből

Feketévé aszott félelemben létező vágy a kapukon túlra
Egy végtelen vágyódás az örvényen túli síkra
Teljesen megüresedve. Végtelenül.
A kapuk már nyitva állnak határok nélkül, gátak nélkül.
A kék fényben ragyogva a lét agóniává szenderül

Át a végtelenségen,
A legmélyebb sírokon
Millió vércseppen
A végső sikolyokon
Megsemmisülve a szenvedésben

Örökre. Hazatalálva. Odaát.


3. ÁTSZELLEMÜLLÉS

Kihalt örvényekben sodródni,
Fekete tűzben lobogni
Keresztül a csillagokon,
Keresztül az álmokon

Felégetve az álszent istent
Lobogó Sátáni tűzben
Széthasadni a végtelenben
Megszületni a nemlétben

Éjsötét kútja a tejsűrű ködben
Halott levelek a feneketlen éjben...

Bezárni az univerzumot, vérrel áztatni az időt.
Az elfeledett időt gyilkolva megtörni.
Átszellemülni...
A túlsó síkra
Széthasadni a nemlétben - megszületni a végtelenben.


4. A MEGSZÁLLOTT

Vaksötét szférákból
Fekete lánggal suhanni,
Átszakadva zuhanni
Örvénylő ködbe veszni
Túl az árnyakon
Túl a halálon

Az idő halálából
Profán jogot kérni,
Vaksötétben ragyogni
Átszakadva zuhanni

Túl az álmokon
Túl a kapukon

Vérvörös éjszakákból
Csillagokból hitet
Sűrű éjsötét leplet
Véget nem érő ösvényeket

Túl a szférákon
Túl az univezumon
Túl a végtelenen
Túl a halálon

Vágtázva a végtelenbe
Az ismert ismeretlenbe
Önmagába
A belső káoszba

Feketén égni a belső tűzben
Áttörve a végtelent
Áttörni a jelent
Túl a végtelenen
Túl mindenen

Vaksötét szférákból
Fekete lánggal suhanni
Vaksötéten ragyogni,
Átszakadva zuhanni...
...az ismert ismeretlenbe


5. A SÖTÉTBEN REJTŐZŐ

Sötétségbe fordítom a fényt
Fekete Halálba mindent ami él
Kozmoszon túli erővel üstökösként
Szállok keresztül a dimenziókon

Időn túli káoszba fordulva suttogok
Arcotokat koromfeketére festve
Könnyeitekből folyót fakasztok
Elárasztva vele sírboltjaitokat

Áradatként rohanva
A test börtönéből
Fekete hamuval vakítom meg szemeiteket
Sátáni tűzben
Parázsló gyűlöletben
Túlvilági sikollyal
Töröm meg lelketeket

Csillagfénybe folytott
Álomképek köde
Árad tova a végtelenbe
Szférák földöntúli dallama.
Az Őrzők túlvilági suttogása
Betölt mindent, felemészt
Hamuvá égeti a létezést

Sátáni tűzben,
Parázsló gyűlöletben
Könnyeitekből folyót fakasztok
Elárasztva vele sírboltjaitokat,
Izzó fémmel átvágva torkotokat

Téren túli káoszba fordulva suttogok
Arcotokat koromfeketére festve
Kínotokból örömöt teremtek
Felhúzva vele sírboltjaitokat

Vértől iszapos Pokollá váltva a létet


6. ÁLLANDÓSÁG

Átszakadva az ismeretlenen
Bevégezve az időt és a teret
Tovahordva a lét hamvait
Ködbe folytom a fény utolsó szikráit

Vakító sötétségből építve
Egy új dimenziót a léten túl
Távol minden élőtől,
Hol a tudat önmagába hull

A gyűlölet és a halál sötét bástyáját
Vakító fényből és éjfekete sötétségből
Örök fekete lánggal világítva meg
Az örökké Sötétben létezőt

Elérhetetlenül minden élőnek
Túl minden szférán és síkon
Odaátról sötét dicsfényben tündöklő
Állandóság


7. EXTERNUS

(Instrumental)


8. ODAKINT...

Gyűlöletből és Sötétségből fonva
Elérhetetlen Fekete miazma
Folytó, áthatolhatatlan köd
Kívül minden létezésen
Halált rejtő szféráiban
Sűrűsödik a kín
Felfoghatatlan dimenzióiban
Örökre tovatűnik a lét

Odakint...
Elérhetetlenül suttogva
Elérhetetlenül sóhajtva
Haldokláson túli születése
Tovatűnik a végtelenbe

Kapu a külső űrbe
A fagynál is hidegebb szférákba
Ezer dimenziója fekete ködként
Keseríti meg a mindenséget
Halálos atmoszférája
Elrepít a halálon túlra

9.OUTRO

[Instrumental]