1. GEMINI

Valahol láttam már ezeket a szavakat formálódni ajkakon,
És mégsem öltöttek hangot.
Akkor sem és soha többé.
Eltûntek valahol a tagadásban.
Fájna, ha ismét elõkerülne ez a soha kinem-mondott,
Világomat formáló áldás.
Várnám a kérdést, amely felszakítja félelmem
Feledésbe merült okát és új szavakban formát öntve,
Felsóhajtanak belõlem kinem-mondott szavaid.
Letértem ismét az egyenesrõl és most kiszámíthatatlan
Görbeként úszom megnyugvásom parányi síkjában.
Talán elérnélek végül valaminek a végén,
Hogy felszabadulhasson tehetetlenségem, de nem.
Mert nem az én arcom jelent meg boldogságod ajkakat
Mozgató, tiszta õszinteségében.
Valahol láttam már ezeket a szavakat formálódni ajkakon,
És mégsem öltöttek hangot.
A hang formáját.
A hangod formáját.


2. SLEEPING IN A BODYBAG

Horizontális önmagamat hullazsákba fektetem
És mikor csukott szemem fölött, záródik a cipzár,
Kiárad tüdõmbõl a levegõ és kitölti a zsákomat.
Nem használok több levegõt,
Mint amennyi kell és hamarosan, mégis fulladok
Oxigénhiánytól kábuló álmot élek át,
Ami a reggeli fénnyel beleég a fejembe,
Aminek fontosságát eddig sohasem vettem észre.
Nem az életvágy szakítatja ki velem a hullazsák anyagát
És nem az illat miatt, veszem az orromon a levegõt.


3. GAURTENOZODORIUM

Fényes rostély préseli képeidet.
Fejedben fénnyel festi eléd múltad jövõjét,
Ahogy liluló húsom megosztom tested oltalmával.
És a magadból préselt hangod a tisztult tudat.
És te tolod ki magadból használt húsom nedvébõl
És utángyártott jövõm félelme
Súlyt szerez magának méhedben.
Itt a türelmem fakó padlót fektet eléd,
Hogy lépj rá a távoli továbba.
Amikor ernyedõ záraid kifakasztják halott emlékem,
Üresség vágja ereidet belülrõl, a bõröd alatt.
Taszíts ki testedbõl, hagyj elmennem,
Hagyj elmennem, amikor jövök.