1. SZELEK

(Instrumental)


2. MEGEGYSZER

Bús fejünket vad kõsziklák;
Rejtögetik, lappontgatják.
Jártunk-keltünk eltakarja,
Erdõk, berkek bús avarja.

Amerre bujdokol, erdõn-hegyen át,
Ne mossa le zápor a lába nyomát!
Avarba ne rejtse levéltakaró,
Szél el ne söpörje, ne födje be hó!

Amerre jár lovunk lába,
Sír az erdõ minden fája,
Bús árnyéka ráhulldogál,
A bujdosó katonákra.

Õrizze meg épen a sûrû vadon,
Maradjon sugaras mindig az a nyom,
Minden kis porszeme sértetlen álljon,
Hogy az én kedvesem visszataláljon

Sebeink nem szûnnek meg fájni, égni,
Nem enyhültek, újulnak szenvedési.
Rég alva járunk, és némán vérzünk.
Hova tûnt régi dicsõségünk?
Ha mégegyszer, mégegyszer felvirradna,
Szabadságunk lehanyatlott napja!
Hej, ha Te, jó Urunk, meghallgatnád
A Te bujdosóidnak dalát.


3. A NAP ES A SZEL HAZA

Szegény asszony, volt neki hét fia.
Járt nap-nap után napszámba.
Egy nap nem kapott már más egyebet,
Egyetlen csupor sebes tejet.

Lelkére kötötte a hét fiúnak,
Minden ételük e kis tej.
Nem szabad hozzája nyúlni, elébb
Szaporítni kell liszttel.

Asszony este jõ, és csepp tej se volt,
Mérgében mondá fiúknak:
Most, ha megettétek mind a tejet,
Heten hét hollóvá váljatok!

Búsula az asszony, hogy tudta õ
Edes vérit így átkozni?
Repül a hét holló, vissza se jõ,
Gyermek nélkül kellett maradni.

Hogyha Napra nézne tán, nem lelé a hét szép fiát,
Holdra nézne, szél sírja bánatát,
Csendre lelke nem talál, sírás sem békít,
Hét holló az égbõl nem jön vissza már.

Sziklák, kövek, hát beszéljetek!
Fák, csillagok se hallgassatok!
Véreim, hét szép holló fiam,
Megtaláljatok!

Nem láthatod már hét szép fiad,
Nem tudhatod lábuk merre jár,
Testvér, ha volna, cinkemadár,
O segíthetne talán.

Elindult hát végre táltos fiú,
Testvéri nyomát föllelni,
Nap házában, szél házában ha járt,
Szél mondta, végül mit kell tenni.

Malom õrli testük, de nem halnak el,
Véred cseppentsd ételükbe.
Hét fiúnak átkát az töri meg,
Együtt lesztek mindörökre.

Fényesen ragyog nyolc csillag fenn az égen,
Ragyognak talán, míg világ a világ.
Asszony, hogyha eljõ nyári éjjel
Felnézve látja együtt nyolc fiát.
Fényesen ragyog szép Fias fenn az égen,
Ragyog már talán míg világ a világ.
El nem választja õket többé már semmi,
Fényük beragyogja nyári éjszakát.


4. HAJNALPIR

Hallod, a szél hogy sír, ha Õsök hangját hozza.
Látod, bús átkunk, testvér testvér vérét ontja.
Érzed, a vér meglódul, a szív fellángol,
Hinni, tenni egy életen át!
Mondd, hol a kéz, mely egykor bûvös kardot fogta?
Mondd, merre száll a dal, mely jövõ álmát hordja?
Hol van a mag, melybõl, ha élet sarjad,
Elhozza majd a Nap sugarát?

Vele van a dal, szép köpenye a tûz,
Nap lángjából szõtt fény-inge
Messze hallik hangja, árnyakat elûz.
Hajnalpírrál jár.
Csillagok vigyázzák léptét csendesen,
Egrõl lángol szép fény-inge
Hold világa, két folyónak folyása
Hajnalpírra vár.

Széllel, ha dala száll,
Hideget elûz
Szava hazavár,
Erõs karja látom,
A Napig elér,
S egyszer még hazaér.


5. ÉGI MADAR

Mit búsulsz kenyeres, midõn semmid nincsen?
Jó az Isten, jót ád, légy remínségben.
Fölnyílik az idõ majd az gyönge fûre,
Hová szemünk lát, elbujdosunk ketten.

Gondunk sem lesz majd, csak mint a madárnak,
Melyet szabad szél repít a világnak,
Erdõk alatt, fák avarja vetett ágy,
Csengõ-bongó patak tiszta vizet ád.

Mondd, mért búsulsz, pajtás,
Hej, mikor már fedeled sincsen,
Meleget ád az ég még,
Kenyeret ád az isten!


6. HAZATERES

Hajdanán-danában, szél, róna honában,
Elt egy vitéz, neve Szépmezõ Szárnya.
Bölcs Puszta vérébõl, Arany Õs szívébõl
Tûz lelke hozta az Alsó Világra.

Véle élt családja, két testvérfi bátyja,
Széptüzek Lángja, és Jószél Fuvása
Két szépséges nénje, Nap urunk asszonya,
Délibáb, 's Tengerbe Pillantó hona.

Dús fûnek növését, pataknak zenéjét,
Rónaság békéjét egyvalaki bánta.
Kalamóna neve, baj sötét szelleme,
Cselszövõ Ármányak hû szolgája.

Szépmezõ Szárnya, 's két testvérbátyja,
Küzdtek, mint bírtak az ártó ellen,
De fegyver nem fogja, varázs nem bírja,
Sötétbe fordult az Aranyos Szeglet.

Tûzkovács, látva ezt, fényt, tüzet, és vasat vett
Nagy munkában bûvös kardot kovácsolt,
Lángnak lett fegyvere, fény tiszta éneke,
Gonoszságot üldözõ, rútnak megártó.

Szépmezõ Szárnyának, róna gazdájának,
Szép Aranyos Szeglet jó urának
Juttatta kezére, Ármányt hogy elûzze
Békében élhessen népe pusztának.

Szép Aranyos Szeglet azontúl virágzik,
Erdeiben napsugaras dal hangzik,
Szépmezõ szárnya, 's Hajnal gyermeki
Orökkön-örökké e földet védik.


7. EGNEK OSTORA

Sok év múltán, ha tûz mellett
Regét, mondát énekelnek,
Osz fejû öreg is lesz ott,
S régmúltra fordítják a szót,
Idézik múlt dicsõinek,
Apáiknak, õseiknek
Nevét, népnek eredetét,
Hálával említik majd nevét.

Napunk, Holdunk fényes arca egymásnak dalolt,
Napkelet és napnyugat közt félhomály honolt,
De annál szebbre nõtt ismét Égiek fénye,
Megszületendõ fiú nevét csillag írta égre.

Bendegúz fiáról táltos regét énekelt,
Pusztában felzengõ hangja sólyommal felelt,
Oreg látó kõbe rótta regének szavát:
Hadúr maga segíti majd gyermek csillagát!

Arany folyam napkeletrõl távol nyugatra tart,
Dicsõség kíséri útját, szelet hoz és vihart,
Messze elõl, táltos lovon, sólyom szárnyán száll,
Népek ura, égi ostor, Atilla nagykirály!

Nagy lesz úrnak, harcban vitéz, szilaj, mint a szél,
Sereginek száma majd' a tengerrel felér,
Barátnak hûséges, ellenségnek gõgös, vad,
S fiainak örökül nagy birodalmat hagy.

Ha béke lesz a hercegek közt, mûve élni fog,
Utódai számosak lesznek, és boldogok,
De testvérharcban elõször a birodalom vész,
Majd népe is, mint a hamu, úgy szóródik szét!

Arany folyam napkeletrõl távol nyugatra tart,
Dicsõség kíséri útját, szelet hoz és vihart,
Messze elõl, táltos lovon, sólyom szárnyán száll,
Népek ura, égi ostor, Atilla nagykirály! [x2]

Azóta is, ha tûz mellett regét, mondát énekelnek,
Osz fejû öreg is van ott, 's régmúltra fordítják a szót,
Idézik múlt dicsõinek, apáinak, õseinek nevét,
Népnek eredetét: hálával említik majd nevét.


8. HEJ, VRAGOM

Hajnalra pirkan, kürt hangja harsan,
Mint víznek árja, indul a sok had,
Csillag az égen, fûszál a réten,
Nincs annyi, mint a szép lovas sereg.

Mind közt a legszebb, és levitézebb,
Hej, erõs a karja, szélsebes lovával,
Vágtában immár napnyugatra indul,
Kedvesem dalától a föld is megremeg.

Kõfalak mögött még bátor a vére,
Gúnyolódik még ma gõgös nyugat népe,
Kincse, virága, ajándékul immár
Rózsámnak én most véren megveszem.

Hej virágom, virágom
Véget ért jó világom,
Messze földön kedvesem,
Hej, nyomát fel nem lelem,
Egyedül élem életem-halálom!
Hej virágom, virágom
Véget ért jó világom,
Messze földön kedvesem,
Hej, nyomát fel nem lelem,
Epségben jöjjön vissza azt kívánom.


9. A SZIKLA LEGENDAJA

Sem Maros két partján tenger csodafûvel,
Sem imádságokval, sem jámbor énekvel,
Nem tudták javasasszonyok megjajítani
A rég betegen halódó szegényembert.

Mondá egyszer öreg bába a szenvedõnek:
Amaz magas sziklán csodás füvek teremnek,
Oreget fiatalítnak, bajt gyógyítanak,
Abból ha lehetne venni, vége a bajnak.

Sziklának nagy meredekjén ember sose járt,
Hegyébe talán még a madár is félve szállt,
Csak betegnek kicsiny fia tett erõs vigaszt:
Utat lel a sziklán, 's csodafûvel kórt mulaszt

Feljutott hát végre, nagy üggyel, nagy bajjal,
Talált majd a fûbõl, tépett is marékkal,
De ahogy indult volna, az ösvény lezárult,
Fel még csak jutott, de lefelé nem visz út.

Kiállt hát rögvest a szikla tetejébe,
Gyógyírt megmutatta, majd rejtve ingébe,
Búcsúzóul néhány szót még elkiáltott,
Abban a pillanatban leugrott a mélybe.

Így halt a fiú, ki apját oly erõs szerette,
Hogy gyógyírért cserébe életét adta érte,
S azontúl fogva a sziklát nem nevezik másnak:
Mindenki így ismeri: a Fiú sziklájának.


10. VILAGFUTO SZEL

Egyszer kértem, szél lettem,
A nagyvilágot értem.
Másszor kértem, víz lettem.
Virág közé befértem.

Víz csókolta virágot,
Harmat hajnalt köszöntött,
Szél bejárta világot,
Falat, kaput ledöntött.

Megint kértem, tûz lettem,
Szél, és nap táplált engem.
Tûzzel égtem, nap lettem,
Virág-esõt neveltem.

Virág-esõ dallá lett,
Hajnalt vitt, és életet.
Tûz újat keresett,
Csillagokkal nevetett.

Csillag leszek, éjjel fénye,
Tûz melege, nap reménye,
Világfutó szél tavaszon,
Vadul, 's örökké szabadon,
Virágot hoz mezõ szárnya,
Erdõket madárdal járja
Szabadon száguldva a széllel
A hajnal új világot érlel.


11. TAVASZKOSZONTO

Hej regö-rejtem, sosem felejtem
A napnak ragyogását,
Holdnak lángolását,
A csillagok világát!
Hej regö-rejtem, sosem felejtem
A szél zúgó szavát,
Patak fényes aranyát,
Felzengõ tavasz dalát!

Én kimenék a hegyre,
Lenézek a völgybe,
Ott van látom, iszik,
Csodafiú-szarvas.

Homlokán fényes nap,
Ag-bogán csillagok,
(Gyúlatlan gyulladnak)
Oldalán égi hold.

Gyúlatlan gyulladnak,
Meg sosem hervadnak,
Patak, melybõl iszik,
Aranyra változik.

Lábnyoma merre tart,
Zöld mezõk ébrednek,
Sziklák vizet adnak,
Virágok élednek.

Hej regö-rejtem, sosem felejtem
A napnak ragyogását,
Holdnak lángolását,
A csillagok világát!
Hej regö-rejtem, sosem felejtem
A szél zúgó szavát,
Patak fényes aranyát,
Felzengõ tavasz dalát!