1. MAS VILAG

Kötelek húznak a mélybe
Erzem, véres testek úsznak a térben
Elveszettnek hittem vétkem
Nem találom a létem

Ut mentén összeroncsolt tagok
Belépni nehezen tudok
Ehes kígyók õrzik a kaput
E világi gyötrelmek nem ismernek tabut

Fények és árnyak együtt élnek
Arany mellett a koponyák félnek
Más világ most ahová lépek
Más a szó és más az érdek


2. HABORU A HATALOMERT

Atomfegyver, fémlövedék
Orültek és beteg elmék
Aldozatok, mérgesgázok
Halottak és boncorvosok

Háború a hatalomért
Százezrek a nemes célért
Gyilkolnak a harcmezõkön
Véres tetemek a földön

Nem ismerve a félelmet
Lánctalp hozza a védelmet
Csak ez segít az éhezõkön
Síkságon és hegytetõkön

Háború a hatalomért
Százezrek a nemes célért
Gyilkolnak a harcmezõkön
Véres tetemek a földön

Gyermeksírok, halott hõsök
Nagyrészük csak húszat töltött
Nem értem, hogy miért kellett
Meghalniuk több ezreknek

Háború a hatalomért
Százezrek a nemes célért
Gyilkolnak a harcmezõkön
Véres tetemek a földön

Hadüzenet, fehér zászló
Alkudozás, pár tucat szó
Föld, arany és olajkút
Legtöbbjüknek golyó jut

Háború a hatalomért
Százezrek a nemes célért
Gyilkolnak a harcmezõkön
Véres tetemek a földön


3. MI SEM VAGYUNK MASOK

Lények fentrõl kísérletre szánnak
Megfigyelnek minket, álmainkba vágnak
Pokoli erõ uralkodik bennük
A mennyei beavatkozást csak rémülten nézzük

Hangunk nincs, látni sem látunk csupán
Elgyengült végtagjainkat mozgatjuk már
Kezünket nyújtjuk, segítségre vágyunk
Közben a félelemtõl meggyötört az álmunk

Kommunikálás a tudaton keresztül
A kínzó tortúra szétszed belül
Meg akarunk halni, de életben tartanak
Rémképeket látunk, furcsa arcokat

Talán megszabadulsz, de roncs leszel egy életre
Gondolkozol rajta, de nincs sok értelme
Az egésznek, mert mi sem vagyunk mások
Fordított helyzetben mi is ezt csináljuk

Kiabálni próbálunk, de nem tudunk beszélni
Kegyelmet kérünk, de nem ért meg senki
Reménytelen helyzetben állunk végtelenül
Elnyel végleg a végtelen ûr


4. SOTET PAHOLYBAN

Sötét páholyban sötét varjak
Csendes álmomban csendben halljak
Végtelen világban a végtelen véges
Sén csendben álmodom
Álmaidban õrzöm ábrándom

Az út véges és mégis végtelen
Evilági értelem nem érti az életem
Ragaszkodunk az élethez
Még ha nem is értjük értelmét
Soha nem látott utakról álmodunk
Még ha nem is látja két szemünk
Se lelkünk, se testünk nem érezteti velünk

Sötét páholyban sötét varjak
Csendes álmomban csendben halljak
Végtelen világban a végtelen véges
Sén csenden álmodom
Álmaidban õrzöm ábrándom

Sötétben élünk, sötétben álmodunk
Soha nem látott utakról álmodunk
Még ha nem is látja két szemünk
Se lelkünk, se testünk nem érezteti velünk


5. ROSSZ A KEDVEM

Még egy nap, ami nem úgy sült el
Még egy év, ami túl gyorsan múlt el
Még egy gond, ami tönkretesz
Engem a világ kivégez,
Mert nyitva van a szemem
Túl sokat látok
Emberi kín a földön átok,
Ami nem mindig csak illúzió,
Mint vénámba nyomott infúzió

Amit mindenképpen beléd nyomnak
Mikor véget vetnél minden gondnak,
Ami kínoz és szenvedsz tõle
Nem menekülsz úgyse elõle
Rossz a kedvem, mert itt vagyok
Elmennék, de nem tudok
Rossz a kedvem, mert most vagyok
Az idõben nem utazhatok