1. A HALOTTLATO

Sír a csend, a vérmezőkön.
Sír a csend, a lelkeken.
Századok hamvában izzik még.
Átok ül a nemzeten.

Várlak én a túlsó parton.
Várlak én a hantokon.
Félelem nem szennyezett be még.
Leszek éj az arcokon.

Szent a vér, mely megtisztít.
Szent a vér, mely értünk él.
Leszek jel, mely újra visszatér, A századok végén.

Álmot lát a Halottlátó,
Jóslata beteljesül.
Századok mélyén eltemették.
Feltámad a vértanú.

Felragyog a Dél Keresztje, Fegyvert fog az alkuvó.
Győzelmet nem remél, mégis küzd.
Ezredév a szemtanú.

Szent a vér, mely megtisztít.
Szent a vér, mely értünk él.
Leszek jel, mely újra visszatér, A századok végén.
Szent a vér, mely megtisztít.
Szent a vér, mely értünk él.
Leszek jel, mely újra visszatér, A századok végén.


2. SZENT VER

Áruló könnyekért
Hideg csókot vettél.
Fehér testedért
Sötét vért nemzettél.

Örök álmod mélyén fény,
Tested bíbor lékén.
Fáradt szívet rejtettél,
Halott vágyakért.

Megtalál a szent vér.
Ereidben újra él.
Megtalál a szent vér.
Ereidbe visszatér.

Minden bűnödért
Hideg kéjt öleltél.
Szürke álmokért
Szerelmet rejtettél.

Örök vágyak szülte éj
Tested forró lékén.
Fáradt angyalt nemzettél
Vérző szárnyakért.

Megtalál a szent vér.
Ereidben újra él.
Megtalál a szent vér.
Ereidbe visszatér.

Örök vágyak szülte éj
Tested forró lékén.
Fáradt angyalt nemzettél
Vérző szárnyakért.

Megtalál a szent vér.
Ereidben újra él.
Megtalál a szent vér.
Ereidbe visszatér.
Megtalál a szent vér.
Ereidben újra él.
Megtalál a szent vér.
Ereidbe visszatér.


3. ÉSZAKI FENY

Sötét források elhozzák,
Alvó istenek alkonyát.
Álmok hamvait éjbe szórták,
Elveszett jelek hajnalán.

Könnyeikben az északi fény,
Bűneikben a szenvedély.
Fehér testeken izzik az éj.
Hideg szemekben nincs remény.

Hosszú éjszakáim mélye hív.
Múló szenvedélyek sírja él.
Néma imám hűvös medre vár.
Néma éveimnek vak méhe fáj.

Sötét századok elhozzák,
Alvó vallások hajnalát.
Titkos istent feltámasztják.
Sorsuktól jelét megfosztják.

Hosszú éjszakákat nemzettél.
Múló éveimmel visszatérsz.
Néma imám hűvös szentélyén.
Fehér oltárodon nem vétkeztél.

Könnyeid az északi vér.
Elkísér a végtelen tél.
Testeden fehér az éj.
Felragyog az északi fény.

Minden éj a semmiből szült
Emlékkép, világok résén.
Meztelen köd, sűrű álmot sző
A végtelen szélén.

Könnyeid az északi vér.
Elkísér a végtelen tél.
Testeden fehér az éj.
Felragyog az északi fény.
Könnyeid az északi vér.
Elkísér a végtelen tél.
Testeden fehér az éj.
Felragyog az északi fény.


4. SAMANIMA

Lennék én csendes forrás, lennék én néma tó.
Holt vizek sötét tükrén lennék én árnyék.
Lennék én csend a síron, lennék én fagyott szó.
Gyászoló erdők mélyén lennék én izzó hó.

Lennék én kés az éjben, lennék kiontott vér.
Álnok világok őre, lennék én méreg.
Szent vérből élő szentély, templomod oltárán.
Titkos magzatok jogán lennék én véred,

Örök oltárom néma tested.
Élő kelyhed szűz vért áldozó.

Lennék én pogány isten, lennék én vértanú.
Holt szívek élő sírján lennék én árva szó.

Lennék angyalok könnye, lennék én néma szó.
Száműzött szentek ajkán lennék én sóhaj.
Lennék én pogány oltár, lennék én halott szó.
Feltámasztott Megváltó vérének íze.

Örök oltárom néma tested.
Élő kelyhed szűz vért áldozó.

Leszek én pogány isten.
Leszek én vértanú.
Holt szívek élő sírján,
Leszek én árva szó.


5. ÁRNYEKHARC

Én vérből vér.
Húsból hús, mint néma kéj.
Én sírban sír, éjből éj.

Élő oltár
Izzó húsukban zsoltár.
Hideg vérük a pengén.

A félelem vértelen, ismeretlen földeken.
Az istenek haragja, névtelen nemzedék.

Árnyékharc, haláldal, néma éneke.
Feltámaszt, haláldal, alvók özvegye.
Árnyékharc örök vágyért, holtak éneke.
Megváltás, haláldal, sötétség keze.

Én halott szív.
Feltámasztott sírból sír.
Én hideg vér szülte éj.

Alvó halál.
Bűnből bűn és árnyból árny.
Húsuk mélyén sír az éj.

A meztelen lelkeken árnyéka nesztelen.
Az istenek szerelme szűz, ismeretlen nemzedék.

Árnyékharc, haláldal, néma éneke.
Feltámaszt, haláldal, alvók özvegye.
Árnyékharc örök vágyért, holtak éneke.
Megváltás, haláldal, sötétség keze.

Árnyékharc, haláldal, néma éneke.
Feltámaszt, haláldal, alvók özvegye.
Árnyékharc örök vágyért, holtak éneke.
Megváltás, haláldal, sötétség keze.


6. ISTEN TESTE

Szent vérből síremlék.
Szent város népén éj.
Áldoztak ártatlan vért.

Áldott lesz a méhe,
Szent sírnak szűz éke.
Feltámad sírjából majd.

Corpus Dei
Hús és vér
Corpus Dei

Az Éden méhében,
Hét világ szentélyén.
Hét átok hét áldást hoz.

Szűz vérből hét angyal.
Nemzettek meddő éjt.
Hét világ teste izzik.

Szállj alá az éjszakán át, szűz árnyain.
Szállj alá az égi oltárról.
Szállj alá az éjszakán át, szűz árnyain.
Szállj alá.

Hét pecsét, hét főbűn.
Holt világ emlékén.
Hét pecsét zárja nyitva.

Feltámad sírjából.
Száll alá oltárról.
Hét angyal szárnya véres.

Szállj alá az éjszakán át, szűz árnyain.
Szállj alá az égi oltárról.
Szállj alá az éjszakán át, szűz árnyain.
Szállj alá.
Szállj alá az éjszakán át, szűz árnyain.
Szállj alá az égi oltárról.
Szállj alá az éjszakán át, szűz árnyain.
Szállj alá.


7. OMNIS MORIAR

A szentek szemében
Örök láz ég.
Fagyos századok elhintették.

A megváltás nevét
Húsba vésték.
Ég és föld között elrejtették.

Nézz le ránk, Uram.
Vérző hitünk ajándék.
Nézz le ránk , Atyánk.
Vérünk mélyén a szándék él.

Minden áldozat
Feltámad még.
Minden vértanú új hitre tér.

Élő keresztünk
Fehér árnyék.
Rejtett vérvonal új életért.

Nézz le ránk, Uram.
Vérző hitünk ajándék.
Nézz le ránk , Atyánk.
Vérünk mélyén a szándék él.

Milliók vére kiált érted.
Százezer évig tart a nász.
Milliók halála kevés lesz.
Őseink vére szülte gyász.

Nézz le ránk, Uram.
Vérző hitünk ajándék.
Nézz le ránk , Atyánk.
Vérünk mélyén a szándék él.

Milliók vére kiált érted.
Százezer évig tart a nász.
Milliók halála kevés lesz.
Őseink vére szülte gyász.


8. SÖTET HAJNAL, FEHER ÉJ

Testeden lelkem árnya újra él,
Lelkeden fehér éj.
Az idő nem gyógyít, de elvetél,
Szárnyain messzi fény.

Álmaid hamvait rejtő urna,
Szememben halott fény.
Sorsomon a magány hideg csókja,
Bűneid elhozom.

Lelkeden sötét fényű feledés - az éj
Száműzte rég.
Testeden izzó fényű jelekért sír,
Magányt nemz a lét.

Láttam én fehér éjek tengerét,
Szemedben messzi fényt.
Láttam én, sötét hajnalt szült az éj,
Öledbe langyos kéjt.

Bűneid lángjain nyíló rózsa,
Holt virág, halott szív.
Sorsomon a száműzöttek csókja,
Bűneid elhozom.

Lelkeden sötét fényű feledés - az éj
Száműzte rég.
Testeden izzó fényű jelekért sír,
Magányt nemz a lét.

Bűneid lángjain nyíló rózsa,
Holt virág, halott szív.
Sorsomon a száműzöttek csókja,
Bűneid elhozom.

Lelkeden sötét fényű feledés - az éj
Száműzte rég.
Testeden izzó fényű jelekért sír,
Magányt nemz a lét.
Lelkeden sötét fényű feledés - az éj
Száműzte rég.
Testeden izzó fényű jelekért sír,
Magányt nemz a lét.


9. A LELEKRABLO

Sötét kéjek hajnalán
Szomja újraéled.
Csupasz testek szűz torán
Foganó áldozat.

A magány fehér asztalán
Leszel néma étek.
Áruló ajkak alkonyán
sikoltod gyászodat.

Az arcodon,
könny az irgalom.
A testeden,
a lélek megpihen.

Hamis vallás zord ölén,
emészt ősi ösztön.
Halott arc bíbor lékén
a csend álmot öl.

Nyirkos hideg ébredés,
a fény az áldás.
Alvilági szenvedés,
A kín megváltás.

Az ajkadon
áldott borzalom.
A lelkeden
kínzón ég a jel.

Az arcodon,
könny az irgalom.
A testeden,
a lélek megpihen.
Az arcodon,
könny az irgalom.
A testeden,
a lélek megpihen.


10. A ZÖLD, A BIBOR ÉS A FEKETE

Kereslek néptelen utakon,
De csak a semmi vár.
Dörögve zúgtak a betonon,
Lánctalpas éjszakán.

Falakról bámul az unalom,
Csak a csend szól rám.
Csillagok hullnak, születnek újak
És te messze jársz.

Zöld csillag kihúnyt az égen,
A csónak partot ért.
Hideg csendben fekete minden.
Legyen az álmod szép.

Állok a felnyitott hidakon,
Zavaros víz fölött.
Kereslek túltömött buszokon,
Bezárt ajtók mögött.

Állok ott ahol a szobádban,
Bíbor köd szitál.
Csillagok hullnak, születnek újak
És te messze jársz.

Zöld csillag kihúnyt az égen,
A csónak partot ért.
Hideg csendben fekete minden.
Legyen az álmod szép.

Játszd el a dalt, ami sose szólt.
Vedd fel a fehér gitárt.
Játszd el a régi húrokon,
Az utolsó utazást.

Idegen árnyak a színpadon,
Folyik a show tovább.
Csillagok hullnak, születnek újak
És te messze jársz.

Zöld csillag kihúnyt az égen,
A csónak partot ért.
Hideg csendben fekete minden.
Legyen az álmod szép.
Zöld csillag kihúnyt az égen,
A csónak partot ért.
Hideg csendben fekete minden.
Legyen az álmod
Legyen az álmod szép.


11. TESTED A FOLYO

Árnyak a testeden,
Éjfél, holtak világa.
Sóhaj, vágyaiddal ölelj át.
Ölelj a húsoddal,
Bőröd fehéren izzik.
Néma sikolytól ajkad fáj.

Tested a folyó, arcod az éj.
Ajkaid alatt forrong a kéj.
Csillogó méreg, izzik a nász.
Feszülő izmod reszketve vár.

Fáj minden sóhajod.
Hív minden vágy.

Néma sóhaj ízében vér.
Néma ajkak csókolta kéj.
Néma sóhaj ízében vér.
Néma ajkak csókolta kéj.

Árnyak a lelkeden,
Hírnök az alvilágban.
Lázas ajkaiddal tapadj rám.
Csókold a húsomat,
Reszkető izmomat.
Éhes testemen kínhalál.

Fáj minden sóhajod.
Hív minden vágy.

Néma sóhaj ízében vér.
Néma ajkak csókolta kéj.
Néma sóhaj ízében vér.
Néma ajkak csókolta kéj.

Ajkad az éjfél fokán,
Édes véred nyomán.
Arcod árnyéka fény,
Testen csillogó kéj.

Néma sóhaj ízében vér.
Néma ajkak csókolta kéj.
Néma sóhaj ízében vér.
Néma ajkak csókolta kéj.

Ajkad az éjfél fokán,
Édes véred nyomán.
Arcod árnyéka fény,
Testen csillogó kéj.


12. AZ ÁTOK

Testem kiégett, ódon katedrális.
A kín szunnyad mélyén csupán.

Letépett jel az angyal szárny is,
A vének könnye hull vérző nyomán.
Mélysötétből tör fel az árnyék,
Homály mélyből felsíró lét.

Az arcokon jegy,
Káin bélyeg,
Sötéten izzó, vérszagú átok.
A csontokon jel,
Istentelen,
Megváltót gyászoló évszázadok.

A könyörgés nem értem szól,
csak áldozat a húsomból.
A kereszt már csak (én)reám vár,
ősmagány a síroknál.

Anyáink könnye hull szurok lékből.
Meggyötört testük új testet ád.

Lelkünk kitaszítatott kegyelméből,
Apánk belénk oltotta a halál magvát.
Vérünk önemésztő, pusztító nász,
Utódaink hite elkárhozás.

Az arcokon jegy,
Káin bélyeg,
Sötéten izzó, vérszagú átok.
A csontokon jel,
Istentelen,
Megváltót gyászoló évszázadok.


13. ÁMOK

Megint véres a hajnal
Egyszer véres lesz minden hajnal
Megint feltör az ámok
Vérgőzös gyilkos mámor

Újra nyergeli lovát a barbár
Zászlaján éhes bálvány
Megalázott asszony testek
Férjeik már rég elestek

Hiába építesz kőkatedrálist
Hiába száll a szó mindenkihez

Állunk ismét a vártán
Várunk az utolsó bástyán
Talán eljön a hajnal
Talán a végső hajnal

Újra nyergeli lovát a barbár
Zászlaján éhes bálvány
Megalázott asszony testek
Férjeik már rég elestek

Hiába építesz kőkatedrálist
Hiába száll a szó mindenkihez
Mégiscsak visszatér az ősi átok
Serege feltámad tízezer szív

Újra nyergeli lovát a barbár
Zászlaján éhes bálvány
Megalázott asszony testek
Férjeik már rég elestek

Hiába építesz kőkatedrálist
Hiába száll a szó mindenkihez
Mégiscsak visszatér az ősi átok
Serege feltámad tízezer szív