Aetherius Obscuritas : Viziok

Black Metal / Hungary
(2007 - Paragon Records)
Learn more

Lyrics

1. VIZIOK (VISIONS)

Hol ér véget a valóság és hol kezdo"dik a képzelet?
Léteznek vagy csak gondolom a szemem elo"tt a képeket?
Hazugság –e minden szó vagy igazak is vannak?
Eljut hozzám az összes hang, vagy felfogják a falak?

Álarcban járunk, maszkot viselünk,
A hazugság gyilkos férge szétrágja testünk.
Elvesztünk.

A vastag kéregto"l nem látszik, hogy van –e féreg a fában.
Azért halunk meg, mert hiszünk a halálban.

Elsötétült minden már,
Ez a valóság.
Az édes illúzió vár,
Az övé vagyok.

Nem létezik kín és nincs fájdalom.
Nincs hazugság, ahova én tartok.


2. MYSTERIOUS PATH OF DESIRES

You must be cautious if you want to survive,
Look back to check it if you hear a voice
Coming from behind you, don't be slothful!

Perhaps a shadow is lurking, a shadow of your fear,
It could be a memory that you'd forgetten
Long time ago... a memory...

On a fanciful path, there you are walking,
Like a footpath in a tale, or in a cheerless dream.

Every colour becomes gray as you wonderingly walk.
What's that behind you? Something dreadful, something bad?
It only depends on what you want to see,
Everything that you imagine, appears on the Path of Desires.

On a fanciful path, there you are walking.
Turn over what you aspires, it's easy to get lost!
On the path of your dreams, on the path of your Nightmares...


3. KILEDIC TELE A DODNEN (NINE WINTERS OF MIST)

Mélykék erdo"ben rejto"zve vár,
Mesélj. Hát milyen a halál?
A halál csendesen lépve érkezik,
Jeges telében minden elveszik.

Az elso" telén csak belédkóstol,
Megjelöl, s benned bóbiskol,
Éjjelente visszatér,álmodat vigyázza.
Mondd fiam, vársz már a halálra?

A második telén árnyékká változik,
Beborít téged, beléd szökik.
Kínzó gondolat, fájó társ lesz.
Mondd fiam, halálod már féled?

Harmadik tele már egészen sötét.
A halál lassan az elmédbe lép.
Beteg leszel, s rettegni fogsz to"le.
Mondd fiam, hát már félsz-e?

Negyedik telén rádköszön, üdvözöl,
De arcát még mindig nem fedi föl.
Eléd lép, s veled kezet fog.
Mondd fiam, várod még halálod?

Az ötödik telén veled jár már,
Elkísér, mint eso"t a sár.
Csontodon érzed fagyos kezét,
Mondd fiam, hát várod-e még?

A hatodik tél a sebek tele,
Ekkor találkozol valóban vele.
Szívedben érzed fagyos kezét,
Mondd fiam, hát féled-e még?

A hetedik telén görcseid lesznek,
A rettegést teto"zi végleg a tested,
Homályba látod már a vén világot,
Mondd fiam, hát biztosan ezt várod?

Nyolcadik tele az elmúlás hava,
Vak leszel, süket és béna.
De lelkedben az emlékeket,
Tudod fiam, csak azt hagyja meg.

Kilencedik telén vihart kelt benned,
Jeget zúdít s havat teremt.
Hát sosem öl meg, Látod-e már?
Fiam, maga az élet a halál.

Kilenc tele a ködnek,
Kerüli el mindig a tizediket.
Metszo" szélben az összeset
Folyton éled, ez az életed.


4. JOURNEY TO IMMORTALITY

Through all pain, far to any bolt-hole,
There's only one way for my forsaken soul.
I heard about it from lot of beautious stories,
I saw it in my mind's eye, that I can still imagine.

Children in the valley of the steep mountain!
Encourage me by showing your face!
Look into my eyes and tell what you see,
The desire for knowledge of an aging man.

A small hole on the dark moundain,
Ensphered by mist,
Cevered by viewless beings
Whom I can hear singing.

Eternity is waiting for me inside.
A ray of hope to live another life.
Mountain of the mist, let me into the cover,
Admit me in the circle!

Summon the darkness, Oh, spirit of another world!
Cry out the black spell!

I've feared to walk through, but already I feel
Thah I'm growing quiet and going to be ready
For the long journey
To Immortality.


5. THE LOCKLESS DOOR

It went many years,
But at last came a knock,
And I thought of the door
With no lock to lock.

I blew out the light,
I tip-toed the floor,
And raised both hands
In prayer to the door.

But the knock came again
My window was wide;
I climbed on the sill
And descended outside.

Back over the sill
I bade a "Come in"
To whoever the knock
At the door may have been.

So at a knock
I emptied my cage
To hide in the world
And alter with age.


6. MENDEKEM A SOTETSEGBEN (MY REFUGE IN DARKNESS)

Megnyílt egy új világ,
Egy világ a csillagok közt.
Megtaláltam a csillagom és az lesz az új otthonom,
Míg csillagközi látomásom véget nem ér!
A csillagok közt nyugalomban vagyok,
Ez a csend ideje.
Csak a hullócsillagok hangja töri meg a némaságot,
Csak álmomban létezik e világ.
Olyan csodálatos érzés az üres térben lebegni,
Semmi emberi érzés,
Számomra tökéletes világ!
Remélem örökké tart
Ez az elme legsötétebb üregének mélységébo"l épült világ,
Ilyennek képzelem a halált.
Keresem a halálom és megismerem az árnyak világát.


7. ALOBA II (DREAM PT. II)

Ezerszer álmodott álom,
Valóra vált, utoljára látom.
Szörnyu", riasztó kép,
Felemészt az éhes sötét.

Minden nap ezt álmodtam,
Egy szörnyu" házban jártam,
Elégtek mind a fényben,
Füst lettem én is a tájban.

Féltem to"le, s most mégis
A föld alatt reszket a hamvam,
Ott vagy, és ott vagyok én is,
A földben, egy széndarabban.

Ezerszer elégek, örökké álmodok.
Szörnyu" a kép, egy megfestett átok.

Ezerszer álmodott álom,
Valóra vált, utoljára látom.
Szörnyu", riasztó kép,
Felemészt az éhes sötét.

Hamu a testem és füst a lelkem,
Halotti szél-ének szárnyán lebben.
Meghaltam, nem lesz több álom,
A zengo" szókat könnyekre váltom.

Ezerszer elégek újra,
ha a holtak álmodnak, én örökké látom,
Nem nézem még egyszer végig,
Hogy én halok meg utoljára, az az én átkom.


8. KOVENKBE VESETT NYUGALOM

Hatalmas sziklák közt, fekete ég alatt
Fekszenek a romok, csak ennyi maradt.
Egy régi történet a kövekbe vésve;
Egy o"si nép igaz meséje.

Az utolsó napon beléjük karol
És búgatja hangját a szél:
„Eljött az ido"d, mennünk kell már,
Én kísérlek, nem kell, hogy félj!”

Az utolsó csatában vihar támad
És a szél mintha megszólalna:
„Ében Lovag, otthon vagy már,
Ez a völgy az örök élet.”

A hold fehér fénye és a romok sötétje
Egymásba karolnak, nászuk zeng az éjben.

A köveket a holnap nem rombolja tovább,
Minden harcos szelleme itt megleli otthonát.


9. BLACK MOORLAND

Rounded By Death, Embraced By Fate
Thoughts Enshrouded In Fog
Old Trees Wreathened With Gray Mist
Old Things, Forgetten In The Bog

The Black Moor, Home Of The Weird Sisters
Pestilential Carcass Of Roamers
Fey Roaring, A Land Fated To Fail
Silhouette Of Silhouettes

Black Moor, Land Of Gloom


10. WHO NEVER REALLY LEFT

(Instrumental)


11. IDEGNEUL (AS A STRANGER)

Képek a falon, túl ismero"sek, hogy nézzem!
Az örök sötétlo" éj, nem kell látnom, érzem!
Az ízes sokféle mérgek, ízük oly' rég ismerem,
S a por, mit hoz a szél, s kiszárítja kezem.

Az öreg szék a fa alatt: soha meg nem változ',
Hu" marad mindig fölötte az ághoz.
Az eso" szaga, majd bújócska a nappal,
Holnap is megmarad, nem változik azzal.

Mosoly egy arcon, mindig változik,
Egy perc és lelohad, aztán csodálkozik.
Az igaz testvérség néha megszakad,
Lesznek mások, s leszel még egymagad.

Az ellenség megbékél majd veled,
Mikor már rég elfeleded!
Kit ismersz, mondd meg, kit úgy igazán,
Hogy megmondd mit tesz a jövo" tavaszán?

Egy szobor, egy medál, hogy állandó legyen,
Hogy elmondd, hogy te is dolgoztál egyen.
Minden ember egyforma, az összes változik.
Idegen már az ismero"s, ha másnap találkozik.

lyrics added by Hellsheimer - Modify this lyrics