1. LAYAE BOLCSOJE

Az éjnek fájó szépsége
Vigyáz a holt lelkére.
A vigyázó halált hoz és
Nem lesz többé születés.

Árnyak kezén jár a bölcsõ,
Alszik még az apró nõ.
Kínzott lesz, ki felébreszti,
Nyakát annak penge metszi.

Layae, még ne ébredj fel,
Bölcsõdalod hallgasd meg!
Layae, még álmodhatsz,
Hogy itt az idõd, ne hidd azt!

Az erdõ ölén, sötét fák közt,
Vadak karma õrzi,
Nem találhat rá
Semmi ami földi.


2. KONNYEK UTJA

Megszülettem az arcodon,
Elsápadtam a harcokon,
De végül észre sem vettem:
Hogy csupán egy könnycsepp lettem.

Hogy miért vagy kiért ejtettél,
Nem tudom, de ezzé tettél:
Emlék a szívedrõl,
Emlék a lelkedrõl,
Emlék a szemedbõl…

Felszáradok a gonddal,
Együtt az égõ nappal,
Elpárolgok a fényben,
Hogy lángod örökké éljen.

Megszülettem a szemedbõl,
Mint egy utolsó emlék.
Bejártam sápadt arcod,
Mint rég.

A szemed sarkából egészen
Az állad vonaláig,
Könnycsepp voltam, egy emlék.
Egy emlék…

Mikor könnyek nélkül sírtál,
örökké száraz szemmel,
Ha a tengerekbe kívántál
Én akkor is megszülettem.


3. FEKETE HARFA

Arra vagyok, hogy ne legyek,
Kérlek titeket, ne kísérjetek.
Csak a sötét magányban egymagam,
Az út végén csak egy hárfa van.
Feketeségbõl lett anyagán,
Talán az élet egy új tavaszán,
A fekete hárfával
Eljátszom azt a dalt, miben én hiszek.


4. A SZENVEDEST A KARHOZAT VALTJA

Rádtör egy érzés: a Pusztulás Napja ez.
Ma nem halnak meg többen, csak szenved az, ki érez.
Az értelmük az élet vége új tavaszt kiáltván,
Halálvirág nyílik minden élet fáján.

A holtak éneke
egy hideg szél szárnyán megtöri a csendet,
Az értelem elveszett,
A tudatlan elme már nem lát rendet.

E szavak zengenek,
Ha az élet az utolsót járja,
Ez az ének megremeg,
Ha szenvedést a kárhozat váltja.

Fárad a hús, a lét a semmiért harcol,
Hallod, mit kell, az ének eltorzítja az arcod.
A kárhozat hangja hozzád szól a szélben,
A pusztulás napja, eljön még ma éjjel.


5. EA, LORD OF THE DEPTHS

The Head is a Head of a Serpent
From its Nostrils Mucus Trickles...
The Ears Are those of a Basilisk
His Horns Are Twisted into three Curls

AHHHHHHHH EA, LORD OF THE DEPTHS!

The Body is a Sun Fish, Full of Stars
The Base of His Feet Are Claws
His Name Is Sassu Wunnu
A Sea Monster. A Form of Ea

AHHHHHHH EA, LORD OF THE.....DEPTHS!!!!!!


6. ÕSZI ESO

Esõ kopog a fekete ernyõn,
Vízesés látszik a sötétlõ mennybõl.
Vadgesztenye gurul, mossa a víz,
Elönt az áradat, lépni sem bírsz.

Ázik a várrom, hullik a vakolat,
Búsul a kõ; látott szebb napokat.
Faágról csurog a sárga levélre,
Hogy ne legyen senkinek terhére.

Esõ kopog a fekete ernyõn,
Vízesés látszik a sötétlõ mennybõl…


7. A MULTUNK HATALMAVAL

Könnybe lábad a szemem, ha látom,
Ökölbe szorul a kezem, ha hallom,
Egy marok szorítja a szívem,
Hogy férges ez a földhalom!

Lesütöm szemem és hagyom, hogy tépjen,
Szorítom fogam, és tûröm, hogy rágjon,
A nemzetem parazitája
Elpusztítja az összes álmom!

A népemtõl kapja a táptalaját,
Biztonságot és menedéket,
Mit tennének a régiek,
Ha látnák, hogy tépnek?

Elmossa a mennyeket az õsök fáradt, igaz könnye.
Lehajtva fejüket, szégyenült arccal fordulnak el mindörökre.
Nem ezért haltak, adták életük, hogy elfeledjük,
A sok szenvedést, és végre NE engedjünk!

Ébredj magadra, ha alszol éppen,
Nyisd ki a szemed és nézz az égbe,
Az Õsök nyújtják a kardjuk, hogy vedd el!

A kard fényében majd megmutatja
Magát a sötét fenevadja,
Mentsd meg hát földedet: Öldd meg!

Emlékezz, és a múltunk hatalmával
Sújtsunk le együtt, ne legyél gyáva!
Sújtsunk le, még ma!


8. UTOLSO TANCOM

(Instrumental)


9. AZ ELVESZETT ELETUNK

Hol van az igézõ táj,
Mitõl az összes rosszat feledni tudnám?
Ahol a fájdalom nem talál
Egy pillanatra sem rám.

Fújd, szél az irányt,
merre menjek!
Süvítsd a dallamát
a végtelenbe!

Aláztak és téptek,
A sebek egymásba érnek.
Lassan elmérgednek,
Attól félek!

Merre vannak a fák,
Melyek az életem visszaadják?
Vagy tisztást keressek,
Vagy egy kék eget…?

Nem lesz újra a régi,
Bárhogy szeretném!
Nem lehet arra menni,
Amerre mutat a szél.

Nem mehetek az égbe!
Nem mehetek utána!
Nem lesz úgy, mint régen,
Az „angyalok” bánatára.

…Hol van az igézõ táj…?
…Hol nincs fájdalom…?
…Nem lehet kitépni,
magamban hordom!
… Örökké!...


10. A VAR ARNYEKA

Félsz, ha a sötétben jársz, és keresed a fényt.
Értelmet nem lelsz, s nem is kutatsz rég.
Elemészt a kapzsiságod, undor, mi te vagy,
Nézz ki a váradból, s lásd meg önmagad!

Lovagjaid szíve már nem a tiéd,
Csak a vas, miben járnak, annyi maradt.
A várad árnyékában nem rügyeznek a fák,
Az udvarod kövén nem jut át a mag.

Gyújtsál gyertyát, ha félsz a sötétben, féreg!
Bújj el, király, mert megölnek akik élnek!


11. KINOK TUZE (OUTRO)

(Instrumental)