1. ETHEREAL DARKNESS (INTRO)

(Instrumental)


2. BUSKE MENET

Sátán seregei gyülekeznek a legutolsó, végső harcra.
Hamis hitet megy elűzni ez a dicső, féltett horda.
Nem állnak meg, majd csak akkor, ha véres lesz újra Krisztus arca,
S megalázott lesz az összes asszonyuk, kik felsikoltanak újra meg újra.

Áldd meg a győztes hordát, menj velük, amíg csak lehet.
Te pedig Imádkozz ahhoz, kiért harcba mennek, vidd el messzire a nevet…

Áldd meg a büszke menetet,
Hisz' Te vagy, kiért harcba mennek!


3. AZ EJSZAKA CSASZARA

Azt hitték sokan vége, de csak most kezdődik.
Úgy látták sokan eltűnt, de csak most fog felemelkedni.
Úgy érezték nincs itt, de mindig itt figyelt valahol.
Az árnyékból les; maga az árnyék, nincs semmi

Hozzá fogható, szépsége páratlan, ő az éj,
Ő nekem minden, foglya vagyok az éjszakának
Ébenfekete lelkének én is darabja vagyok.
Magányomba rejtve, míg rám nem találnak,

Csak ő szól hozzám, de így is csak suttogva,
Nehogy ijedtség támadjon bennem hirtele
Lététől mert ő bennem van, bennem is volt,
Mily' szerencsés vagyok, hogy ezáltal ismerem

Éjszínű lelkembe ő varázsol holdfényt.
Mint bagoly, éjszaka nélkül én sem léteznék,
Kell nekem, hogy éljek (vagy haljak). Vigyázz
Rám, tartsd rajtam az éjnek két szemét!


4. DEBEMUR MORTI NOS NOSTRAQUE

Contraria iuxta se posita magis elucescunt.
Ages, quod agis, animus magnus non curat iniurias.
Audax omnia perpeti gens human ruit per vitetum nefas.
Cogitationis poeman nemo vitiosus patirur.

Credere nil vitium est quoque credere cuncta,
Cui non convenient sua res, út calceus olim,
Si pede maior erit, subvertet, si minor urit.
Debemur morti nos nostraque.

Errare humanum set, in errore perseverate diabolicum.
Est commune mori, mors nulli parcit honori..

Nec revocare potes, quae periere dies.


5. MADAROK

Én maradok itt, és te fogsz menni
Enyém az életem, nem veszi el senki.
Én döntöm el, hogy a világ meddig tart.
A személyes hatalom erejét te nem ismered.

Te akarsz ítélkezni, ki azt hiszed,
Hogy te formálod a világot, nem a világ téged?
Ki világot képzel magának,
Nem ismeri foltját sem a valóságnak.

Te fogsz elmenni, én pedig maradok,
Építs máshol magadnak világot!


6.EGYSZERU TEMETES

Táncot jár a magány,
Kínok közt bújkál az elme.
Körül jár a magány,
Testedbe bújik teste.

Belefészkel a finom húsba,
Megfeszi az alkonyt rajtad,
Sem jövőbe, sem múlba
Nem látsz majd.

Fehér lesz az arcod, s lelked fekete,
Homályos lesz minden lényeg,
Köd emelkedik a fellegekbe,
Majd alászáll a gyilkos méreg…

Üres lesz a belsőd, tested,
Hó esik a mellkasodra,
Megfagy az erős szíved,
S a vér harsogva

Kűzd, nem érti még,
Hogy te nem vagy,
Többé nem élsz,
S az belédfagy.

(???),
Felemelkedsz vele,
De a fény megvakít,
Es visszahullasz a mélybe.



7. THROUGH THE LIGHT

(Instrumental)


8. ETERNAL PAST

When the ancient past turn over on this perished time,
The angels wake up from their nightmare, and fighting with the light.
The blinded beast of evil darkness helping them to fight
With God, who was tearing their flesh with the creation of his mind.

Take a glory for the Dark Lord,
Do his wish and purish the lore.
Blind him with the bright light,
Push him down to the cursed deeps of the unknown!

I want to send this fucking time and bring back the ancient.
I want to send this fucking time and creating the Eternal Past.
The eternal time of Satan.

Unholy flame of black candles heaving me to night.
Silent kiss from a darkness unknown occuring to me the past.


9. LOST TIME (OUTRO)

(Instrumental)