1. NINCS KAPCSOLAT

Elrohadok,
De te is pusztulsz velem
Szívjad csak a vérem
Harapj még egyet belolem
Már nincs mit vesztenem

Arcomon torz vigyor
Elviszek egyet a fajtádból
Én próbáltam, nincs kapcsolat
Hidd el bennem nincs bûntudat

Csak egy perccel is
De túléllek
Nézem, ahogy a méreg
Szétmar az ereimben

Messzebbre látsz,
Ha egy percre felállsz
Ha egy percre hallgatsz
Talán mást is hallasz
Magadon kívül
De most már úgy sem számít


2. IDEGEN ARCOK

Ismeretlen világba léptél,
Hol a csillagok sírnak az égen.
Felriaszt egy álomból
Zokogásuk néma csendje
Könnyeik közt a kérdés
"Ó mond, miért!"
Ott van a válasz körülötted
Ott vannak már mind

Idegen - Arcuk már idegen - szemeikben furcsa láng
Tekintetük elemészt mindent, sápadtan néznek rád
Vonásaik eltorzultak, Lelkedben rémület
Dühödten lesújtasz és az arcok összetörnek

Az emlékeket eltemették
Ki tudja már milyenek voltak egykoron
Nincs más csak ez a néhány arc
S a csendes téboly az arcokon
A fagyos végtelenben
Egy spirálköd peremén
Megfakult tükörképpé lett
Egy önpusztító lény

Idegen - Arcuk már idegen - szemeikben fekete láng
Tekintetük elemészt mindent, sápadtan néznek rád
Vonásaik eltorzultak, Lelkedben rémület
Dühödten lesújtasz és a tükrök összetörnek


3. EGY PERC CSEND

Tehetetlenül néztem
Ahogy kialszik lassan bennem
Utolsó fénysugarad
És magával visz mindent
Ismerted szívem rejtekét
Kopott emlékekben elvetélt

Ma mindenki hiányzik
Ma mindenki meghalt
Ma megfolyt a csend
És mély álomba ringat

Csak a remény maradt velem
Hogy darabokra tépjen
És álmaimban érezzem
Amit nem lehet már ébren
Ismereted szívem rejtekét
Kopott emlékekben elvetélt

Megfojt a csend...


4. MASIK EN

Nézz szembe a szellemeddel,
Azzal, ami egykor te voltál
Elhagyta tested rideg,
Érzéketlen otthonát
Nézd meg egykori arcod
Szemeidben életed tüzét
Elrabolt szép álmaid
Remegõ tükörképét

Tegnap még egy ember voltál
Szerettél és gyûlöltél
A fájdalomtól sírtál
A szépnek és jónak örültél
Megcsonkított érzelmek,
Egy lélektelen test
Átformált a képmására
Egy Istenné vált gépezet

Megbíztál bennük - és tõlem elfordultál
Hallgattál szavaikra - és hangom nem hallod már

Egyek voltunk valaha, de a láthatatlan köteléket
Elvágta egy szürke kéz, és megfojtotta másik énedet

Csak a megvetés a részem, s a kozmikus magány
Csak az üvöltõ üresség szól hozzám

Elméd titkos szobájában
A fényt õrzõ ajtók mögött
Ott vigyáztam rád
De a mocsok mégis beférkõzött
Gondolataid eltörölték
Lelked kettéhasították
Egy mesterséges beteg világ
Szürke képernyõin át

Féltél attól mi vár rád,
Ha ellenállsz a kísértésnek
Inkább lettél mindörökre
Engedelmes szolgalélek
Most már nem kell félned
Nem leszel többé egyedül
Egy arc nélküli embertömegben,
Elnyel majd a belsõ ûr


5. HULLAMSIR

Eltemettem egy világot
Hol a ködben járt a hang
Felnéztem a tûnõ napra
És egy ajtó nyílt alatta
Átléptem, de az idõ
Nem kísér tovább
Eltûnök, de itt marad
Egy földöntúli vágy.

Jéghideg a tenger
Hol minden villanás,
Egy izzó szem a múltból,
Csak egy utolsó látomás

Elsodort egy hullám,
De az erõ még visszahúz
Eltorzult a test,
De az égszínkék mocsár
Eltûnt már a láthatáron,
Mikor az idõ rám talál

Elmerülünk végleg
Ha eljön hozzánk
A tûnõ istenek
Éjfekete óceánján
Lépj át a falon
Mint egy szellem, ha fáj
Hogy örökké üldöz
Mint álmodót a valóság