zenekar 2001 őszén alakult. A célunk szintis black metal volt, de lehetőleg minél egyénibb formában. A kezdeti felállás: Ardor - gitár, Necroman - basszusgitár, Vormen - billentyű, és Melkor - dobok. Egy - két hónap alatt meg is született és kidolgozást nyert 4 saját szám, valamint feldolgozásokat is készítettünk úgy, mint: Emperor - Beyond great vast forest, Darkthrone - The walk to infernal fields, Burzum - Dunkelheit. Másfél hónappal az első koncertünk előtt sikerült megtalálnunk az énekest is Gabriel de Arc személyében. A debütáló bulira Szegeden került sor a Fagyhamu társaságában, és mindent összevetve elmondható, hogy elég jól sikerült. Voltak és máig vannak koncertjeink Miskolcon, Szerencsen, Bekecsen, de nem vagyunk az a banda, amelyik túlzásba vinné a fellépéseket. Ennek okai: sivár a helyzet az ilyenfajta zene elfogadtatásával, a koncertre használt helyekkel, a tulajok hozzáállásával...

2002 tavaszán rögzítettük első anyagunkat Dies Nefastus címmel egy szerencsi stúdióban. A demón 4 saját szám hallható, zeneileg mi útkeresésként tekintünk rá, és bár a későbbi irányvonalunk elmozdulást mutat egy radikálisabb irányba, mégis teljesen felvállalhatónak érezzük a Dies Nefastus-t. Ez még talán egy dallamosabb, könnyebben befogadható muzsika volt, ahol a himnikus témák domináltak és a fő hangsúly az emelkedett, bombasztikus hangulatra helyeződött, ami természetesen azért kellő acélos erővel lett megtámogatva. Az utolsó és egyben outro - ként is szolgáló szám eltérést mutat a többi nóta stílusához képest, ez egy elég elborult darab, ami az ember legmélyebb belsejébe tett utazást hivatott lefesteni. A szövegeket egyébként itt még kizárólag Melkor írta, leginkább természetközeli pogány gondolatok misztikus fátyolba bújtatva. A Dies Nefastus kifejezést Friedrich Nietzsche-Antikrisztus című művéből kölcsönöztük, jelentése Átkozott Nap, ami egy kór megszületésére utal, egy fertőre, amivel gyaníthatóan az olvasók jelentős része is megfertőződött... Sajnos magára a zenére nem igazán sikerült korrekt kritikát kapnunk sehol, amiből esetleg mi is pozitív tapasztalatra tehetünk volna szert - ha esetleg az hozáértőtől származik és netalán építő jellegű, szinte csak negatív empíriában volt részünk, ami a kontárság és az objektivitás teljes hiánya miatt megvetéssel töltött el minket. Mindenki csak a külsődleges dogoknál ragadt le pl.: borító (ami szándékosan lett puritán), a kritikus nem megfelelő megszólítása(!), stb. Pont a lényegről, magáról a zenéről nem írtak semmi értelmes észrevételt, pedig elvileg egy kritizálásra vetemedő egyénnek épp ez lenne a dolga, no mindegy, majd talán legközelebb...

2003 nyarán kezdtük el a második anyagunk felvételeit, amit már albumnak szántunk mert nem láttuk értelmét még egy demónak, ugyanis annyi és oly változatos és kidolgozott szám született, hogy ez tűnt kézenfekvő megoldásnak. Különböző hátráltató okokból kifolyólag több mint egy éven át elhúzódott a Ceremony of Free Spirit rögztése, amire szintén a szerencsi stúdióban került sor. Sokáig nem voltunk elégedettek a hangzással, arányokkal, azon kívül időközben megváltunk Gabriel de Arc-tól is, így az albumot már nem is ő, hanem Ardor énekelte fel. Nem sokkal előtte pedig Vormen is távozott a csapatból, mert Németországba ment dolgozni. A számok nagyrészét még ő, a fennmaradókat Melkor szintizte föl, aki amúgy jelentékeny témákat szokott hozni billentyűn. A Ceremony of Free Spirit 9 saját számott tartalmaz és a komolyzenei intrón keresztül az ősmagyaros, középkori részeken át a groteszk, disszonáns vagy szélvészgyors bedurvulásig elég sok hangulatfestő zenei elemet ölel át. Talán elsőre furcsának is tűnhet az előbbiek utóbiakkal való vegyítése, de az irány e két fő csapásának a kombinálása tudatos. Szövegileg sem egy témakör van körbejárva, éppúgy szólnak pogány mitológiájú természetközeli világról, mint a nem túl egyértelmű, metaforákkal bíró filozófiai látásmódról, vagy akár fantasy alapú, de szintén több dimenzió szerint interpretálható történetekről. A Ceremony of Free Spirit kifejezés is kettős jelentésű: egyrészt utalás arra, hogy nem állítunk magunk köré merev korlátokat zeneileg, másrészt egy filozófiai fogalom, amely felülemelkedik a determináló, lehúzó, a kereszténység hajnala - azaz a Dies Nefastus - óta betegítő moralitáson, ami eleddig minden Szabad Szellemet megbéklyózott...

2003 őszén megtaláltuk az új szintist, Mételyt, majd az üres énekesi poszt is betöltődött Molestus személyében, így a felállásunk ismét teljes. Már jó pár új szám is kész van többé - kevésbé, amik az első album által kirótt ösvényt követik nagyjából. Óriási csúszás után a Ceremony of Free Spirit is megjelent, már csak egy megfelelő kiadó kellene, amely legalább a demót és az albumot terjesztené. Továbbá koncertszervezők, zenekarok jelentkezését is várjuk...