1. BÖRTÖNBE ZÁRVA

Álmodoznék tán, csak ez maradt nekem
Hisz a komor, felhőkbe font világ
Feledtetné szemem

Mégis mondd, miként ne küzdenénk?
Hisz vágyunk, s kívánságunk csak miénk!

Ref.:
Bárcsak megérthetnéd
Bárcsak ne kérhetnéd
Hogy ébredjek már
Vár a hazug világ

Megfesteném hát, csak színét lelem
Tán a remény, esőben szép virág
Felfedhetné nekem...

Nem értem, ábrándozni is bűntett már
Megértés földjén járni, valótlan világ...


2. ÉGBOLTNAK ÓCEÁNT

Varázsod hűvös szélt fúj
Szememben könny kísért
Hisz fáj, hogy érintésem nem érthet el
Tán világod nem vár reám

Ref.:
Ott álltam, sötét képzelet pokla mélyén
Néma magányom rejtekén
S nem hittem szívem ismét él
Negédes lidércem szertekél

Úgy sír a szenvedély vágy
Bús virágom színt talált
Hisz oly csodás érzés
Lopott pillantást vetni rád


3. SZIVÁRVÁNY GLÓRIA

Háborút, s bánatot súg a szél
Hűvös ember mit tettél
Kioltod fényét a szépnek, mégis
Fohászkodsz az éghez

Ref.:
Bohócként, ne játszunk istent talán
Lehetnénk emberek ma már
S ha szívünkkel oltjuk, mi fáj
Tán lehetne éden, mi vár

Megsebzett földanyánk csókját
Nem érezhetjük tovább
Oly sok a bűn, mit elkövettünk
Ezer szerelmet tönkre tettünk

Szenvedélyünk kaméleon világ
Színeit mégis mi adnánk
Ne adjuk harc nélkül hát
Hogy hazugság fessen reánk


4. SÓHAJ HOGY SZÜLETHESS

Borostyánkőben őrzöm
Közös álmaink életkedvét
Lepellel rejtett hangom
Nem érti, el miért mentél

Valóság szegmensében
A kín, néha túl erős
Élnünk mégis élve kell
Ajándék, mit átoknak hiszünk

Tündérek és koboldok látják
Mint élünk nem vitás
Hibákat ejtünk mégis
Minden nap kincsekkel áld

Ref.:
Hideg órák bús komorja
Elhagyná mit nem ért a vágy
Ereinknek forró vérét
Tán pengék fakasztanák


5. PILLANGÓ VÁROS

Zárt szemek, mint ódon ajtók
A fény útját elállják
Süket fülek, mint tavaknak mélye
Ki árt, azt fogadják

Ref.:
Vétettünk mindent
Rommá lett a mennyország
Pillangó város álmán
Háttal a Napnak állunk
Így csak árnyunk lát csodát

Száraz ajkak, s fanyar szavak
Ép elménk aratják
Ifjú lelkek gyomrának éhét
Mérgekkel oltják


6. MÁRVÁNY LÉPTEK

Sűrű felhők az égen
Hozzák a békés félhomályt
Szememre az éj leple hullt
Szívemből a vér csordogál

Ref.:
A fény Te voltál - Átkaroltál
Sóhajod kért - Ajkamhoz ért

Hófehér ködökbe lépve
Elveszve, mint sérült madár
Holló a húsomba tépve
Átrepít a bánat honán

Mint mikor sarjad az élet
S hoz gyönyörű boldog órát
Úgy most szemedbe nézve
Félem a végzet árvát

Végleg elmúlt az álom
Mégsem a fájó magány vár
Volt vihar s áztatott eső
S megbújtam egy szentély fokán

Haragomban bűnbe estem
Kérlek oldott fel atyám
Kereszten megfeszültem
S alant a halál várt reám


7. HAVAT HINT A SZÍV

Minden örömöm szertekélt
Mikor szívedtől búcsút vettem
Oh, hogy tehettem...
Egy angyalt űztem el
Minden bánatom forrása te lettél
Kértelek, s csendben elengedtél...
Kővé váltam én...

Ref.:
Hiába sír már a lelkem
Csak havat hint a szív
Mi volt, emlékként ég
Ébrednem néma kín

Ha hozzád értem félve
Minden mi fájt, elillant, elmúlt
S ha szemednek tükrébe néztem
Hittem, csak mi létezünk...

Keresztem súlyát viselnem kell
Keresztünk súlyát, viselnünk kell...


8. SZENVEDÉLY SZILÁNKOK

Magányos úton
Hol senki nem felelt
Úgy vágytam egy angyalt
Ki szívembe tüzet rejt

Álomnak hittem a percet
Szemeimet megnevettem
Ám mégis valós a képzelet
Itt vagy velem

Ref.:
Hideg a szó s oly fagyos a szív
Minden vágyam csendben érted sírt
Vígasztal már, ahogy kezemhez érsz
Reád vágytam, mint hajnalt az éj


9. URÁNIUM UNIVERZUM

Selyem arcod tökéletes
Tested felperzselő vágy
Istennek születtél
Viseld hát, jéglelkű kéj koronád

Bolonddá teszed a percet
S oh, Harlekint felébreszted
Véred oly nyughatatlan
Bántod ki ártalmatlan s tiéd

Ref.:
Isteni fényünk
Tükörképünk rabságba ejthet
Mesés kezdet
Hideg magányban mégis
Oly üres a végzet

Tündér fényed sötétbe tért
Ajkadban néma gyász pihen
Kiégsz lassan
És végre érzed
Csak hintós urak jönnek érted

Véredben hatalom magja még
De álmaid elhagytak már
S erőd is fogytán
Hogyan tovább?

Egy hollót éltedért

Ezer hang súgta füledbe
Ne így élj
De fölöttük álltál
Úgy hitted született lényed erősebb
S halhatatlanabb mindennél...


10. CSEPPEKBŐL TENGERT

Nézd, ahogy világom földre hullt
Felismerve a hév bánatát
Csodákat tiportam sárba
Önmagam börtönbe zárva
Míg meg nem jelentél...

Éjsötét álmok kértek
A fényhez meg ne térjek
Otthonom, naivságom, oh...

Ref.:
Érezd hát, rózsám illatát
Mely sírom helyett lett tiéd
Éltemnek erejét Te adnád
Akár a szenvedélyt
Érezd hát, rózsám illatát
Mely sírom helyett lett tiéd
Éltemnek erejét Te adnád
Akár a szenvedélyt

Értsd, ahogy Napom fényre lelt
Megismerve szíved szép szavát
Kín és fájdalom hagy el
Vigyázol reám...

Vigyázol reám... oh
Vigyázol reám... oh

Kezemet soha el ne engedd
Míg élünk valótlan hajnalán
Tudom, halni kell
De karmánk fonva már

Kezemet soha el ne engedd... oh
Kezemet soha el ne engedd... oh


11. A SZÉLRÓZSA ILLATA

Lelkünknek élni kell!
Míg élünk szállni kell!
S ha idők nagyura eljő
Mosollyal leljünk békét
Hol szívünk fél
Álmok Éjsötét mélyén

Szivárvány fényünk
Elhagy s oly fakó már
Mennyekbe vágyunk
Hol csak a tökély vár
Ha értenénk
Oh, ha értenénk
Bús életünknek tüze mégis értünk ég

Ref.:
Lelkünknek élni kell!
Míg élünk szállni kell!
S ha idők nagyura eljő
Mosollyal leljünk békét
Hol szívünk fél
Álmok Éjsötét mélyén

Rémálmok nélkül
Nem lenne vigaszság
Hős bátrak nélkül
Nem lenne igazság
Csak kétkednénk
Oh, csak kétkednénk
Tán hibáink homálya hozott üres kort

Mit remélünk mégis?
Döntéssel késve el
Zűrzavart hoz lényünk
Szent törvényt hagyva el

Bús az árny
Megkínzott rózsánk szirmai hullnak

Miért is halunk, ha éltünk?
Hisz e rettegésünk réme tesz
Ily bolonddá...
Ily bolonddá...


12. TÜKÖRÁLARC

Arcok
Mögöttük számtalan
Halandó gondolat
Mit vágyunk s félünk
Tetteink révén megfogan

Árnyjáték furcsa élet
Hang nélkül nem beszélhet, ám
Hinni kell
Hinni kell
Tán a holnap ébren ébred

Ref.:
Tükörálarc, mely lelkeket rabul ejt
Maga a kétely
Egymásra nézve két ember
Önmagát ismeri fel

Ábránd
Csábító őszinte vallomás
Mégis lepellel óvjuk
Nem érintheti senki más
Árnyjáték furcsa élet
Hang nélkül nem beszélhet, ám
Hinni kell
Hinni kell
Tán a holnap ébren ébred