1. ÚJRA ÚTON

Megrogytak a régi álmok Sötét falak fognak körbe
Újra felhõk mögött a Hold Én nem látom csak érzem
Agyamban régi képek Összemosott színekben élnek
Jól tudom, ez a test csak megtart engem De a létezés végtelen

Az utolsó érzés is szertefoszlik bennem
Elragad az örvény, és a mélybe húzza a lelkem

Fentrõl az égbõl hív valaki Lent, a földön Meg akarnak tartani
Félek minden emléktõl Az ismeretlen érzésektõl
Érzem, átjár a végtelen Megint fentrõl figyelem a testemet

Alagútban lebegek újra Arc nélküli lények körében
Újra úton de nem tudhatom hova Merre visz a lélek útja
Testemet már rég elhagytam Börtönömbõl megszabadultam
Számot vetek az életemmel S újra szállok... Fel!


2. MINT EGY ÁLOM

Ha kinzó a csend és elszürkül minden
Nézz magadba, a szenvedés nem végtelen

Hallom a távoli hangokat
amint egyre jobban eltávolodnak.
Látom az égi fényt,
lassan elnyeli a messzeség.

Ébredj! Látod mégis itt vagyok.
Mint egy álom, eljövök, ha
elmúlik a fájdalom...

Úgy tûnik néha összeomlik minden
és a mélységbôl nem vezet kiút.
A múltam ismét megkísért
De jól tudom, nem történhet minden ugyanúgy.

Ébredj! Látod mégis itt vagyok.
Mint egy álom, eljövök, ha
elmúlik a fájdalom...

Ha eltûnt a csend és látod a fényt,
A szenvedés újra véget ért.