VILÁGTALAN VILÁG (XXI. SZÁZAD I.)
(Paksi E., Rubcsics R. - Paksi E.)

Arcoddal a falnak, tarkódon a fegyver
Rendre tanít "önként" az Önkény-Törvény-Rendszer
Plazma-tévék mélyén érdek-próféták
Lelkük halott régen, csak még nem tudják...
Testükben drótok, hangjuk MP3,
Globális Téboly dicshimnuszát hallom

Gyors és vad, az Új Század rád támad
Minden nap, célpontja vagy
Gyilkos zaj, halk a hangos dal
Káosz van, a Világ világtalan...

DNS-lánc-körtánc, napalm-tüzijáték,
Örömtűznek látszó, nukleáris árnyék
Robot-kígyó kínál, műanyagból almát
Keresem az Ember elpusztított álmát...
Hősök sírjánál, álszenten zokog
Tegnapi hóhér, s a Holnap-gyilkosok

Gyors és vad...

Lehallgató-szobák, infra-kamerák
Az Úr most mindent hall, ez az "Úr" már mindent lát
Oltárai fémből, olajfúró-tornyok
Hitelkártyák óvják a hitetlenek álmát

Gyors és vad...

FORTISSIMO (TELJES ERŐVEL)
(Paksi E., Rubcsics R. - Paksi E.)

Félszívvel semmit: az egészről ennyit
Harcosok Klubja: energia
Vészharang szólhat: köszönöd jól vagy
Fortissimo: az Élet így jó!!!

Keressük, mit ad még az Ég
A Lét értelmét
Minden perc, ami a tiéd: ajándék...

A Bolond, a szelíd, légvárat épít
A Veszélyes Őrült beköltözik
Erőssé tehet, ami nem öl meg
Fortissimo: az Élet így jó!!!

Keressük...

Sorsunk még mivel hiteget,
Mit rendezett?
Lesz-e majd újabb fejezet,
Mit rejteget?

ÖSZTÖN-BÖRTÖN
(Paksi E., Rubcsics R. - Paksi E.)

A Bűntudat Őrtornyát nézem
Önvédelem, vagy másokat védtem?
Az Önkontroll Reflektorában
Szökni vágyó vágyaim láttam
Elfojtott, lappangó
Eltitkolt, sóvárgó
Szégyenként megkínzó
Parázsként felizzó

Százszor és újra, Ördögi Körbe
Vágyakba zárva: Ösztön-Börtönbe

Szavakból riasztórendszer
Elrejtett éned, a végzetes véglet
Tiltásból szögesdrót-hegyek
Őrzöd, vagy véded: ez képtelen képlet
Elfojtott, lappangó...

Százszor és újra...

Lángragyúlt véred űz most a tűzbe
Testedbe zárva: Ösztön-Börtönbe

AZ ELMÚLÁS KERTJÉBEN
(Paksi E., Wéber A. - Paksi E.)

Halott virágok,
Csendes fohászok,
Nem hozhat békét,
A részvét
Kőtestű angyal,
Néz fel az égre,
Arcán a bánat,
Kőszárnyak nem szállnak
Kereszten csendben,
Vérző márvány-isten,
Arcáról peregnek,
A könnyek
Nevek elmosódva,
Korhadt kereszten,
Szegényes dombok,
Nincs igazság itt sem...

Néma ezüst holdfény fenn,
AZ Öröklét Örökös Csendjében
Csak a szél és én jár benn,
AZ Elmúlás Szomorú Kertjében

Kiégett mécses,
Gyertyák a földön,
Nem számít semmit,
Testből épült börtön...

Néma ezüst holdfény fenn...

SZÍVVEL – LÉLEKKEL
(Paksi E., Wéber A. - Paksi E.)

Nyolcvanhatban, elindultam, azóta ott van
Mindenem gitárban-hangfalban-dobban
Mikrofonban, dalban-szóban, dúr-ban, moll-ban,
Ezernyi szólam szívemben dobban

Nem kérdem: bűn vagy érdem?
Néha én sem értem...
Itt van csontjaimban,
Éjjelemben-nappalomban

Dalok adják szívem ritmusát
Hitem és erőm Ősi Forrását
Tűzzel-vassal, szívvel-lélekkel
Különös érzés: akár egy Jel

Huszonnégyből-huszonnégyet, ebben élek
Hangjegyből lesznek órák-percek,
Teljes Élet, harsány színek, tiszta fények,
ZENE AZ ÉLET, ZENÉBEN ÉLEK

Nem kérdem...

Dalok adják...

TRIANON
(Paksi E., Wéber A. - Paksi E.)

Gyászba öltözött a föld,
Vérszínű lett minden zöld,
A fehér szín is elveszett,
A zászló lassan vörös lett...
Nézd, a keselyűk szállnak,
A megsebzett harcos a földre lehullt
– zakatol egyre benn -
A vesztünkre várnak,
Nem lesz bocsánat,
Míg kísért a múlt

Meggyötör, de meg nem tör,
Érzem azt, hogy egyszer felkel a Nap,
Messze száll, a vad madár,
Álmát megóvja minden rab

Vérbe mártott tollakkal,
Rontást ontó szavakkal,
Hazátlanok ünnepe,
Bosszúállók öröme
Nézd, az idegen célok,
Mocskos kis tervek, gondolatok
– zakatol egyre benn -
hogy nem hulltam térdre,
most erre a földre,
csak megtűrt vagyok

Meggyötör...

Ártatlanul, az átok csak hull,
Tudom, hogy a Bálvány éhes és vad,
Vesztünkre tör, a közöny is öl,
Nem bújhatsz el, ha áldozat vagy!!!

ÉLETRE-HALÁLRA (XXI.SZÁZAD II.)
(Paksi E., Rubcsics R. - Paksi E.)

Megvetés, gúny és hazugság,
"Szeretet-csomagban" ömlik rád
Embernek látszó skorpiók mérge,
Viperák nyelvén eltiport béke.

Életre-halálra!

Ki most a Gyilkos, ki lesz a Hős?
A Gyenge, a Gyáva és ki az Erős?
Mi az igaz és ki minek látszik,
A jófiút játsszák az igazi nácik.

Nem kaptam soha és nem is kérek,
Bocsánatot azért, hogy vagyok, hogy élek.
Lélekvesztőm nem kapott léket,
Egy Élet így nem érhet véget!

Sokan csak néznek, de semmit sem látnak,
Hisznek és tűrnek, hallgatnak, várnak.
Csapdába zárva, számtalan számla,
Süketen-némán a vakvilágba...

Életre-halálra!

Másodperc műve és vége a dalnak,
Kik nehezen élnek, könnyen halnak.
Betevő kenyér, ruha és fedél,
"Szorgalmas szolga: szavazz és vegyél..."

Nem kaptam soha...

ALKONY ELŐTT
(Paksi E., Wéber A. - Paksi E.)

Nyár-délután, körbevesz, könnyű kávé illata,
Fű, fa és föld, nyugodt csönd, a napfény mosolya.
Talizmánként, megóv tán,mint vérszövetség,
Az önmagammal megkötött békesség.

Hangok, arcok, mondatok,
Jóbarátok, szép napok.
Élünk, megvagyunk,
Érkezünk és távozunk.

Múltidéző hangulat, lassan elfogy most a Nap.
Alkony előtt, hűvös szél, a tűznél el nem ér.
A lángba néztem, életem, ami fontos volt régen,
Nem számít már, dolgaim átértékeltem.

Hangok, arcok, mondatok,
Jóbarátok, szép napok,
Szavak, színek, fényképek,
Emlékek.

Álmokból szőtt dallamok,
Üres könyvbe írt lapok.
Élünk, megvagyunk,
Érkezünk és távozunk...

EGYEDÜL
(Paksi E., Wéber A. - Paksi E.)

Parkokban, padokon,
Mozikban, buszokon,
Néha csak, úgy melléd ül,
Egy-egy arc egyedül.

Száz ünnep néma hangját,
Ezer csend gyűlölt dalát - hallottad -
Szemükben tisztán láttad,
Az álmatlan éjszakákat.

Elfogy a Fény, az összes Remény,
Messze kerül, az Érzés kihűl.
A nagy tömegben, mint vad tengerben,
Magányos szigetként élsz egyedül.

Utcákon, házakban,
Közelben, távolban
Mint furcsa Törzs, csodát vár,
Fohászuk égre száll.

Szorongás szürke szárnyát,
Vágyaik suttogását - hallottad -
Arcukon tisztán láttad,
Eltitkolt álmaikat.

Elfogy a Fény...

ÁLARCOSBÁL
(Paksi E., Rubcsics R. - Paksi E.)

Őrült zaj és forgatag,
Nem látok, csak maszkokat.
"Színház a világ" megmondták,
A vészkijáratot bezárták.

Lángokban a hó: ennyi itt a szó...

Mutasd igazi arcod,
Vállald nyíltan a célod.
Szavaid mögé nézek,
Jól ismerlek téged...

Készen áll és mindig vár,
Az Álarcosbál sosem zár.

Lángokban a hó...

Mutasd igazi arcod,
Vállald nyíltan a célod.
Jól ismerlek téged,
Színészkedő lényed.

Mutasd igazi arcod,
Vállald nyíltan a célod,
Azt hiszed, az Élet,
Kiválasztott téged...

Mások másnak látnak,
Rég átlátok rajtad,
Jól ismerlek téged:
"Felsőbbrendű" féreg...

AZ IDŐ
(Paksi E., Rubcsics R. - Paksi E.)

Az Idő Szelíd Szörnyeteg,
Számon tart minden Ünnepet.
Barát, mégis ellenség,
Örökké nem lesz tiéd.
Idő, amíg rájövünk,
Az Idő egyetlen kincsünk.
Tékozlón bánhatsz vele,
Igényt tart létedre.

Száguldó Évek, rohanó Hónapok,
Elhagynak téged, mint hűtlen szépasszonyok.

Az Idő Tolvaj Szörnyeteg,
Ellopja összes percedet.
Kegyetlen Játékmester,
Ellene senki nem nyer.
Az Idő időzített bomba,
Működő, élő "Halál-Óra".
Számolja lélegzeted,
Nem hagy majd semmit neked.

Száguldó Évek...

Átéltünk és megértünk együtt Két Évszázadot,
"Húszra-húzva-huszonegyet": talán egy nyerő lapot...
Legyőzve és messze űzve sok rossz jóslatot,
Adjon majd a Jósors áldott, sok-sok szép napot!!!