1. KÁRPATÓK ZENGJETEK

Akiben magyar szív dobog,
Akiben hősök vére csorog
Az való közénk,
Csak abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi
Aki a himnuszt énekli
Akinek egy hazája van csak
És egy cél élteti.

Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted

Hej, hej-hej, hej

Aki e földet tiszteli
Két kezével műveli
És a nemzet asztalát
Kenyérrel szenteli
Akiből új élet fakad
És hű szerelmet ad
Aki magyar gyermekét
Hordja szíve alatt


2. ABBÓL A FÁBÓL

Abból a fából vágjátok az én keresztem
Amit akkor ültettek, amikor születtem
Abból a fából legyen majd az én koporsóm
Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom

Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet
Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet
Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát
Szabad lelkem az égbe szálljon, mint a füstkarikák

Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének
Mely arat, de fegyver is a magyar kezének
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek
Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek

Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon
Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon
Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek

Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek


3. LESZ MÉG

Lesz még, lesz még,
Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben.
Torda, Szereda, Várad, Nagybánya,
Visszatér az őszre.
Érted élünk, drága hon, vesszen, vesszen Trianon!
Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben.

Vesszen, vesszen Trianon!

Lesz még híradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten,
Munkács, Ugocsa, Ungvár, Szalonka,
Visszatér a télen.
Érted élünk, drága hon, vesszen, vesszen Trianon!
Lesz még híradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten.

Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában,
Zenta, Topolya, Temerin, Szabadka,
Visszatér tavaszra.
Érted élünk, drága hon, vesszen, vesszen Trianon!
Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában.

Vesszen, vesszen Trianon!

Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron,
Kassa, Somorja, Rozsnyó, Korpona,
Visszatér a nyáron.
Érted élünk, drága hon, vesszen, vesszen Trianon!

Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron.


4. HŐSÖK

Tízezrek vesztek a csatamezőn
A halott katonák immár felköltöztek a csillagok közé
Ott állnak most dicső őseik közt, Hunnia égi seregében
És ha eljön a nap, mikor megmérettetik majd hit és erény
Visszatérnek újra, Isten lángoló kardjaként

Hol van hazám, hol szült az én anyám
A föld, ’miért a vérem ontanám
Sújtson, tépjen vihar
Légy jó, légy hű magyar

Hol jég, hol tűz kíséri életem
A harcmezőn lesz majd a végzetem
Sújtson, tépjen vihar
Légy jó, légy hű magyar

Esküszöm a magyar Szent Koronára
Hogy az ellenséggel soha a legkisebb egyetértésbe nem bocsátkozom
Magamat a mindig hadi törvények szerint
Derék harcoshoz illő módon viseltetetem, és így becsülettel élek és halok
Isten engem úgy segéljen!


5. NE HAGYD MAGAD

Úgy jöttem én, mint gyenge kislegény,
Nyárra jött az ősz, és ősz után a tél,

Fülembe hangzanak még az intő szavak,
Hogy védd magad, ne hagyd magad!
Fülembe hangzanak még az intő szavak,
Hogy védd magad, ne hagyd magad!

Az élet kemény, nem leányregény,
Jegyezd meg, fiam, hogy mindig van remény,

Súlyos szavak, de megtanítanak,
Hogy védd magad, ne hagyd magad!
Súlyos szavak, de megtanítanak,
Hogy védd magad, ne hagyd magad!


6. AZ ÉN HÁZAM

Egy kis kuckót akarok, ahol meghúzódhatok
Ahová azt hívok meg vendégségbe, akit akarok
Feleségem főzőcskéz, és ha az ablakon kinéz
Integet, mikor munkából végre hazaérsz.

Az én házam, az én váram
Minden rossz kint marad
Az én házam, az én váram
Nincs is nálam boldogabb

Mikor elnyom az álom, fejem puha párnákon
Igen, elmondok egy imát, és a holnapot várom
Reggel forró kávéval és a kedvenc újsággal
Kezemben olvasgatok, bosszankodok az egész családdal


Tiszta udvar, rendes ház, ilyet többet nem találsz
Nincs a lábtörlő alatt kulcs, nincs az ajtón rács
És a postás ritkán jár, de ha pont otthon talál
Megkérdezed tőle, hogy a szomszéd mit csinál, na mit csinál


7. KARÁCSONY

Egy csillag fent az égen
Megáll, nem megy tovább:
Isten elküldte hozzánk
Megváltó egy fiát.

"Kedves angyalkám!
Nagyon szépen kérlek,
Hogy hozzál nekem
Karácsonyfát és cukrot!
És azokról is gondoskod-
Jál, akik árvák és szegények.
És akiknek nincs se anyjuk, se apjuk -
Azokról-is-gondoskod-jál!"

"Angyalka szépen kérlek,
Hozzál nekem egy nagykabátot,
Meg egy pár bakancsot!
Mert jön a tél és
Nincs mibe' járnom az iskolába -
Köszönöm előre is az ajándékot!"

Most, nézd, mennyi gyertya:
Vakító lángja ég!
Imára kulcsolt kézzel
Várjuk Szentestét.

"Drága-jó Jézuskám!
Nagy kéréssel fordulok Hozzád -
Hogyha megérdemlem, akkor -
Nagyon szépen kérlek,
Adj nekem egy Bocskai-ruhát,
Meg egy karórát!
És a szüleimnek-testvéreimnek
Egészséget - kezeit csókolom!"

"Édes Angyalka!
Hozzál Anyukának egy meleg ruhát,
Mert sír! És egy cipőt!
És nekem - egy kabátot
És egy tábla csokoládét,
Mert úgy szeretem és itt nincs!"

És jégvirágok nyílnak
A templom ablakán,
Koldusnak-szegénynek
Az ajtó nyitva áll.

"Drága-jó Jézuska!
Te, aki meglátogatsz
Minden jó gyermeket,
Ne feledkez-
Zél meg rólam-sem!
Nagyon szépen kérem Tőled, hogy
Add vissza egész Erdélyt a magyaroknak!

És adj jó egészséget
A szüleimnek és testvéreimnek!
És még kérek szépen egy
Babát, ridikült, meséskönyvet,
Focit, cukrot,
És a szegényeknek ruhát!
Hallgasd meg hálás kislányod kérését!"


8. SZÉL VISZI MESSZE

Szél viszi messze a fellegeket
Felette lángol az ég
Nyújtsd ide, édes, a kis kezedet
Ki tudja látlak-e még

Ki tudja ölel-e a két karom,
Ki tudja csókol-e szád, galambom
Ki tudja mely napon, mely hajnalon
Indul a század tovább - Add tovább!

Ki tudja ölel-e a két karom,
Ki tudja csókol-e szád, galambom
Ki tudja mely napon, mely hajnalon
Indul a század tovább

Bármerre járok, a csillagos ég
Nevetve tekint le rám
Bármerre járok a föld kerekén
Mindenütt te nézel rám

Járhatok síkon vagy a hegyek tetején
Süvíthet száz zivatar galambon
Szívemnek te vagy az örök remény
Te hozzád száll ez a dal


9. SUMMÁJÁT IROM

Summáját írom Eger várának
Megszállásanak, víadaljának
Szégyönvallását császár hadának
Nagy vígaszságát az Magyar Királynak

Csuda bátorok ott bent valának
Az bölcs hadnagyok sokan forgódnak
Jólehet bennök sokan hullnak
Rajtok törökök semmit sem koptatnak

Isten megadá szerencséjöket
Mert ő meghallá könyörgésüket
Ám ott elveszte sok törököket
Szégyenbe hozá az ellenségeket

A tömlöcbástyánál Dobó vala
Ott ő apródját ellőtték vala
Ő keze-lába sebesült vala
Ott egri asszonyok vitézkednek vala

Lám sok köveket vártákra hordtak
Nagy bátor szüvvel ők hajigálnak
Arany zászlóját Ali basának
Hősök bényerék, s igen vígadának

Már meghallották ez vár summáját
Egri szállásnak históriáját
Azon imádjuk mennyei atyánk
Tőlünk se vonja meg írgalmasságát

Egröt minékünk éltig megtartsa
Több végházakkal megszaporítsa
Az pogány kézből megoltalmazza
S Keresztény népöt igaz hitben tartsa


10. FELVIDÉKI TÁJ

Ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.
Az út menti fenyőket megsimogatom,
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.

Ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Sárga napraforgó csonka szára áll.
Elvágták tövétől virágát, termését.
Sorsában hordozza a magyar szenvedését.

És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot, megkérdem én tőle,
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!

Ködbe burkolózott a Felvidéki táj,
Pozsonytól Kassáig szebb időre vár.
Piros az ég alja, lágyan hívogat,
Zöldül a vetés már a fehér hó alatt.


11. VÁNDOR

Vándor vagyok, vándor
Folyóvízben gázol,
Folyó vize messze-messze sodor
Édes kis hazánkból!
Folyó vize messze-messze sodor
Édes kis hazánkból!

Kócsag, magyar kócsag,
Tőled búcsúzom csak,
Bujdosóknak keserű kenyere
Húzza tarisznyámat!
Bujdosóknak keserű kenyere
Húzza tarisznyámat!

Erdő, sűrű erdő,
Rejtsél el mindentől,
Hogy ne lássanak, ne is keressenek
Míg szebb jövő nem jön.
Hogy ne lássanak, ne is keressenek
Míg szebb jövő nem jön!

Mária országa,
Találj nyugasságra,
Hogy ne bujdosson többé a magyar,
Saját hazájában!
Ne bujdosson többé a magyar,
Saját hazájában!
Ne bujdosson többé a magyar,
Saját hazájában!


12. DOBERDÓ

Ha kimegyek a doberdói harctérre,
Feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?

Jaj Istenem, hol fogok én meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Messze földön, idegenben lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem ne sírjon!