1. PREDESTINATIO

(Instrumental)


2. SIX FEET LOW

Emlékek még tiszták
Hol sírok állnak egymás mellett némán,
De lélek még fájdalomtól ordit
Gyere,jőjj vissza hozzám.

Halott lészen, ím örökkön űzetett
Melyet elhagyván istene
Midőn lassan fojtá
Szentelt vizzel mosott ura keze.

Üvölti a szél megátkozottak
Viharának fájdalmát
Féltő kietlent tápláló,
Vívódó vágyaknak idéztetvén álmát.

Fájók könnyeit ejtő,
Ködből éledt teste,
Mely hat láb mélyen fekvén,
Ódon földbe temettetve.

Fakadó vérzés jővén
Belűlről csillapitá elmúló életet ,
Ottan porladók csontján állott teremtője
Hozván megátkozó fényeket.

Feszület árnyékától
Elsötétül a nap
Lénye kiszáradt kútjából megnyugvást
Csak a haldoklók hamvai hoznak.

Szavak halódó hangján suttogá,
Az hivván kárhoztatót
Mulandóságnak tornácán,
„gyere,gyere,jöjj vissza hozzám !”


3. FLAME IN THE MOUND OF BORLE'S PARISH

Hantján borley parókiának lángja

Hideg földek,
Bolygatván kéznek meleg érintése,
Ott holt testben újra élők lelke nyugovék,
Hallván vélt nyugtalan sikolyát
Néma falakban,
Árnynak gyertyák pislák adó conka fényét.

Rém kürtre rivalgott,
Lázas szelleme zárt kapukon jár,
Kutatván mulatlant,mely halandónak
Erdelyében félőn bolyongá.

„Átkomtól sötétedjék csillámló verőfény
Akkor,s a földből lelkem sirása kizúgjon,
Tévnek útját pestisnek falain elhagyván,
Mikor látván újból szürke szatént öltött
Ím a horizont.”

Karjukkal ölelvén ők
Melléjük segédlőn szegődött éjt,
Tépvén nyakukból bűn világát béklyózó,
Áruló jelnek bélyegét.

Csend,hol sorstól elpártólt kegy
Ármány nyomára bukkannak,
Ottan vesztét hozá lámpása
Ébredő hajnalnak.

Itéle sír pallosnak jogarát
Zordon ködnek takaró fövenyén,
Ím vezekelvén csonk fejfa
Végzetnek kvartélyán,
Halállal kelő,élő elevennek temetésén.

Kevély nászban szorítá hiú tüneménye
Kinzó mélynek,
Titkot tárván ki e kar
Tömjénző rög füstjébe sínylőn,
Lidérclő álom öldösi szíveket,
S belőle vétetvén alszik örökkön.


4. SUSPICIOUS MOON

Gyanakvó hold

concept 1.

Egyetlen fia megsebzett bölcsője
Vérözön örökké némán maradt sírja.
Bűntetvén égő felhőkből
Kegyelmét osztó
A földre borult alázatért.

Megbocsátás az utolsó bűnökért
Kialvó lángjába életnek
Díszlő ravatalon jósolván örökkön jövendőt,
Hol hamvaknak csendje
Út néma végtelennek.

Megtisztulás vére a kiszáradt erekbe
Fénybe jutott elszenesedett léleknek,
Gyóntató hűségben sújtá feledést uraló,
Örök gúzsnak láncába engedvén kezet.

A nagy hetes számok befejezésekor
Látható lesz időben az öldöklés,
Hol test lélek nélkül többé nem lesz áldozat
Ott halál napja születésbe vész.

Vezetvén árvát pőrén szánó becs,
Jobbjának hódolva esdek oltalmazván bájolót.
Tisztítótűzben táncoló angyalok,
Lángtengernek tanúja a gyanakvó hold.