1. Vad ima

Mélységes mély a múltnak kútja
Melyben életed elmerül
S a két világ közt vad imába kezd
S a halál csuklyája rád terül
Igyon véredből áldomást
A pusztulás, a rothadás
Magával ránt s a mélybe húz
A jövő a jelen s a múlt

Az agyam egy templom
Hol hamis papok
Bemocskolnak minden
Tiszta gondolatot

Eljött a perc el kell menned
Lelked a fénnyel szembesül
Tapasztald meg a kín birodalmát
A pusztulás édes világát
Taszít az élet s kivet magából
Eufórikus halotti mámor
Békével indulj s én megbocsátok
S ígérem kínod csendesül
Tisztán s szabadon ragadjon el
S vezessen örök pusztulásba
Égjen az agyadban utolsó álmod
Tiszta szívből kívánd halálod

A halál ragadjon el


2. Isteni Orgia

A mennyek országa elérkezett
Fegyverek a tiszta lelkek kezében
Hitüket áldozzák
A tudás oltárán
Sosem látott látomás kísért
Tétlen és mostoha lett a remény
Látva a szent kegyetlenséget
Holtak holdfény mosta testét

Ember vagyok - Bánattalan
Nem szent és nem - Halhatatlan

De istent teremtek s hitet adok
S ha nem fogadsz el légy átkozott
Minden éjszakád legyen nyugtalan
Bánat láza ne csendesülj

Érezd a kínt - gyermeked sírjánál
Hóhérod szemében - lásd a gyönyört

Istennek nevében magányra ítélt
Idegen kezével meg osztotta a fényt
Nyomdokaiba az éhség és halál lova járt
Kimondhatatlan gyötrelemmel égre emelte a vágy
Isteni orgia
Álomba merült a fény
Valld meg bűneidet
Az inkvizítor magam leszek


3. A megrontott

A gonosz létező szellemi lény
Ki megront és megrontott
Sötét ereje az emberi lényt
Uszítja eldobott vad kutyaként

Kétségben élő
Gonosz mostoha
Gyermeked leszek
Ne feled soha
A gonosz fegyvere
Az örök változás
Vággyal gyötör
Megint és óv

Rajongó tanítvány
Elszánt áldozat
Halál szolgája
Látom álmodat

Találjon rád a szent akarat
Mint az ártatlanomra a nap alatt
Kik egymásnak adták a pusztulás vödrét
S vezényszóra lettek megrontottak

Átváltozó álmok
Vérben forgó szemek
Katedrálist építő
Ördögi jelek

Az építő halál
Gyönyörködjék lelkemen és testemen

Odaadó hűséget
Ne taníts vak félelem


4. Pugatory (Instrumental)


5. A harag napja

Átkot hoztam rád fekete lelkem szent imáját
Légy a Messiás, a megváltó ki tisztán lát
Tűz és jég végtelen az örök remény
Tápláld ezt a fényt mint, engem ereimben a vér

Fekete szemeken át feltárul egy sötét világ
Ott ahol fekete a fény mint, a tudós gonosz templomok rejtekén
Kísért egy látomás egy álom és egyre éget a vágy
A napról mely lesz a végső mikor eljön az Ítélő

Képzelet szülte gonosz ének tápláld őket örök élet
Vérrel írják a szent imát s ránk hozzák a pusztulást
Ama nap lesz a harag napja élőket a holtnak adja
Élő vagyok a holtak szigetén eljön a síri csend és a tél
Akkor jön el az én időm megnyílik lábam alatt a föld
Elmém akkor visszatekint az életem értelmét hagytam fent

Fogd a kezem- hirdess új igét
Mutass utat- s vidd a fényt
Reánk száll a pusztulás
S a lelkek sírják a halál énekét


6. Lángok ölén

Vésse neved az őrület
A düh és a félelem szent könyvébe
Lángok ölén énekeld
Az öngyilkos lelkek énekét:
Aglon, Tetagram
Stimula Mathon
Rerags Ammathon
Clyoron, Icon
Esition, Existien
Eryona, Onera
Eresyn, Moyn
Melfies, Saterion

Vonzzon a mélység
A vad gyönyör
S találjon rád
A szent akarat
Megtisztít téged bűneidtől
S mások bűnei sem kínoznak majd
Az elmúlás vére újra keresztel
S beteljesült nászod újra fel ajz

Namatar Nin-gelal
Sabaoth Adomina

Ez a világ nem hisz magában
Te sem hiszel , én sem hiszek
Kezünkben a pokol s a halál kulcsa
S gonoszságunkért a gonosz fizet


7. Átok

Fordítsd az arcod a fény felé
S a szeánsz örökre véget ér
Sötét és iszonyatos néped
Fessen sátáni önarcképet

Halálos vágyam kínzó románca
Hozzon átkot a Jehovákra
Nem kell a festett színes világ
Pusztuljon mind ki hitet kínál
A messiás nem jön el
S az ezeréves birodalom rombadől
Nézd végig néped vad kínját
Boldogtalanná tett gyermeked álmát

Minden nap reménybe öltöztet
Az örömtelen napok homálya
Csendesüljön benned végleg a harag
S csak a kín legyen mi a tiéd marad

Pusztítsa el a történelem
Szívedet s lelked hitvány tárgyát
Kifosztott lelked kegyelmét
Váltsa fel a kárhozat


8. A fájdalom koronája

Testemre jelet égetett
A fájdalom fekete koronáját
A bárány kezében megtört a pecsét
S irtotta népét s a családját

Elvették gyermekem kitépték testemből
Álmomban most is sír a teste ég véremtől
Angyalok ölében a teste szenderül
Fáradt szemében a kegyelem könnye ül

Lemészárolt anyák légióit látja
S halja tízezer gyermek sikolyát
Az emberi királyság végzete dereng
Sivár csend s a magány jő el
Ismeretlen helyen reménytelen tájon
Téli borús ég alatt örömtelen határon
Meggörnyedt emberek üres szemébe nézve
Csak zúgva áradó gyötrelem él

Hited lángja újra égjen
Járja át tested az önző szégyen
S hogy minden jóság elkerüljön
Lelked nászt a kínnal üljön
Keresztre feszített tekintettel
A béke áldott szent helyén
Térdre rogyva sírva kérjed
Hogy a gonosz vére kíméljen téged

Gyászban -Sírásban
Bűnben -Áldásban
Árnyékba rejtőzve
Lelkünk fertőzve


9. Szüzek könnye

Láttam Jeruzsálem vad lányait
Szemükbe könny és rettegés
Siratva halált s feltámadást
Siratva múltat s félve a jelent

Gyűlölöm őt minden szavát
A hét gyülekezet angyalát
Kit asszony szült a napba öltözött
Szűzként fogant királyi szajha

S minden síró szem
Az én álmomat látja
S minden síró száj
Az én hangom kiáltja
Kitaszítottak engem a földről s az égből
S a bűnt és a rettegést a nevemhez kötötték
A halál hullámai vettek engem körül
S az istentelenség árjai rettentettek engem


10. Ragály

Oly magányos vagy mint az a kis gyerek
Ki összetett kézzel egy sír előtt
Az édesanyjának azt mondja el
Hogy sosem fogja őt elfeledni

De elfelejti mert az ember ígér
S megfakul valami a szívében
S majd túl nagy fáradság lesz az
Hogy halott anyjára virágot tegyen

Egy ragályos kór mit az ember hordoz
S a génjeivel majd tovább ad
Hazugságban kérni tanít
S magányunkban erőt ad

Látom a szemed a boldogtalant
A millió tervet mi álom marad
Békét adj nekem örök nyugalmat
Hogy tisztán legyek az apám nevére
Kiérdemült és méltó

Átkozott a gondolat
Mi élni kényszerít és élni hagy
Éj imádó lelkem csendesüljön
S benne a tűz már sose lobogjon
A misztikum hangja többé ne szólítson
S ne igézzen engem s ne idézze őt


11. Lehajtott fejjel

Végtelen kínom
Sikolyt tapaszt az égre
Harangok hangjára
Madarak reptére
Lelkemben érzem a
föld minden fájdalmát
Kínoknak kínját
A tétlenség átkát
Mögöttem egy hang
Egy sohasem hallott zsoltár
Halálos sebet ejt
Könnyektől edzet lelkemen

De ki az ki osztja a világ fájdalmát
Kínok közt égeti a lelkünk nyugalmát
Ki keres irgalmat az eltűnt álmokban
Ki talál kegyelmet egy gyermek sírjában

Egy álmot látok hol búzamezőn
Gyermekem rejti a vad ravatal
Elhalt letépet virág ajka
Már nem kérdez nem mesél

Hisz meglátta őt a halál két szeme
Gyönyörű áldozat bűntelen élete
Lelkét úgy tépte mint ezer vad állat
Az a gyilkos sírás már csendé nem válhat
Én alkottam én teremtettem
Vérben szültem könnyben temetem
Remegő kézzel lehajtott fejjel
Az elmúlás ágyát reszketve vetem meg