1. BÁNATMALOM

Elmegyek, elmegyek,
Hosszú útra megyek.
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.

Dunaparton van egy malom
Búbánatot őrnek azon
Nekem is van búbánatom
Odaviszem lejáratom

Annyi bánat a szívemen
Kétrét hajlott az egeken.
Ha még egyet hajlott volna,
Szívem kettéhasadt volna.

Bú ebédem, bú vacsorám;
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.

Elmegyek, elmegyek,
Hosszú útra megyek.
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.

Búval és bánattal
Kizsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel
Kigomboztattatom.

Úgy elmegyek, meglátjátok,
Soha színem se látjátok.
Úgy elmegyek, meglátjátok,
Soha hírem se halljátok.

Hogyha hírem meghalljátok,
Levelemet olvassátok;
Ráborulva sirassátok;
Ráborulva sirassátok.


2. NEM ARRÓL HAJNALLIK

Nem arról hajnallik, amerről hajnallott,
Magam sorsa felől szomorú hírt hallok.
Nem arról hajnallik, amerről hajnallott,
Jöttek a zsandárok, mondták, hogy rab vagyok.

Kivetették reám az elfogató hálót,
Úgy elfogtak engem, mint egy útonállót.
Vittek a törvénybe, huszonnégyen ülnek,
Mind a huszonnégyen rólam ítélkeznek.

Repülj, páva repülj, vármegyeházára,
A szegény raboknak szabadulására.
Felszállott a páva vármegyeházára,
De nem ám a rabok szabadulására.

Megverték a dobot a hegyek tetején,
Rám verték a vasat a tömlöc fenekén.
Kinek tegyek panaszt, Istenem, nem tudom,
Hol tehetek panaszt, sehol nincs gyámolóm.


3. BÚJDOSÓ

Régen volt, soká lesz,
mikor az a nap lesz,
hogy galambom karja
két vállam takarja.

Régen volt vágyásom
igaz szeretőre,
megadta az Isten,
el kell válnom tőle.

Megyek, nem nézek én többet hátrafelé,
Úgyse jövök többé soha visszafelé.
Messze földre megyek, elbujdosok innen
Édes szülőhazám áldjon meg az Isten.

Az idegen földön nehéz a lakásom,
Idegen népek között nincsen maradásom.
Társam csak a magány, olyan beteg vagyok
Nagy honvágyaimtól talán meg is halok

Engem anyám megátkozott
Mikor a világra hozott
Azt az átkot mondta reám,
Ország s világ legyen hazám.

Az átok megfogant, így lettem bujdosó
Rohanok zúgva, mint a megáradt folyó
Elhagyott az Isten, nem hallja sírásom,
Nincs sehol lakásom, nincsen maradásom.

Idegen országban idegen emberek,
Járok az utcákon, senkit nem ismerek,
Szólanék hozzájuk, de ők nem értenek,
Az én árva szívem de nagyon kesereg.

Hazámtól, mátkámtól örökre elvágva
Nincs, ki szólna hozzám, nincs, ki hazavárna.
Árva vagyok árva, mint réten a tarló,
kinek ékességét elvette a sarló.

Porladozik csontom, fekete főd nyomja
az én bús szívemet most már csak az bántja
Szemem nem zárta le csak egy öreg holló,
Árván haltam meg, mint aszályban a kóró.

Rózsa virág voltam,
de már elhervadtam,
elhagyott galambom,
árvája maradtam.

Régen volt, soká lesz,
mikor az a nap lesz,
hogy galambom karja
két vállam takarja.


4. A KASZÁS

Kaszával jár a halál, mindenkit megtalál.
Az erejét mutatja, kaszáját forgatja,
Nincsen annál élesebb, nincs nála sebesebb,
Virágokat nem szánja, kóróként levágja.

A virág ha földre dűl, gyászének felrepül.
Halál a karmestere, pendül a hangszere,
Fáradatlanul kaszál, sötétben is talál,
Nem bújhatunk előle, eljön majd időbe'.

Jaj, óvd magad, szép virágszál!
Jaj, óvd magad, szép virágszál!
Jaj, óvd magad, szép virágszál!
Jaj, vigyázz kis virág!

Hiába vagy bármi szép - eléd áll, és letép.
Lehet lábad szélsebes - utolér, megkeres.
Lehetsz napnál fényesebb - kaszája élesebb.
Nem hallasz majd semmi mást, egyetlen suhintást.

Jaj, óvd magad, szép virágszál!
Jaj, óvd magad, szép virágszál!
Jaj, óvd magad, szép virágszál!
Jaj, vigyázz kis virág!

Jaj, óvd magad, szép virágszál!
Jaj, óvd magad, szép virágszál!
Jaj, óvd magad, szép virágszál!
Jaj, vigyázz kis virág!

Közelben jár a halál, mindenkit megtalál.
A kaszáját forgatja…
Nincsen annál élesebb, nincs nála sebesebb,
Virágokat levágja.


5. BASA PISTA

Megölték a Basa Pistát
Fejedelem katonáját
Útszélén holtan találták
Lengyelország határán

Zöld erdő harmatát,
Piros csizmám nyomát
Hazámat itt hagyom,
Messzire bújdosom

Lengyelország bús határán
Rákóczinak bújdosásán
Basa Pistát ott megfogták
Az életét kioltották

Arannyal szőtt kék dolmányán
Végigömlött piros vére
Jaj Istenem, jaj szűz Mária,
Mért is jöttem bújdosásba?

Keserű énnékem
Tetőled megválnom
Áldott Magyarország
Tőled elbúcsúznom

Életimet feláldoztam
Vezérimet oltalmaztam
Hazám határin megálltam
Gyilkosokkal megcsatáztam

Fehér Julis hazavárja
Minden este vacsorára
Ne várd Julis, ne várd Julis
Árva maradsz ezentúl is.


6. FEHÉR – FEKETE

Szép, fiatal test fekszik az ágyban,
Fehér lepedőn, fehér ruhában.
Éjfekete felhő kélt a láthatáron,
Feketébe öltözött az én világom.

Fehér az arca, fehér a válla,
Fehér a karja, fehér a lába.
Feketére változott egy színes álom –
Éjfekete gyászvirág a nászi ágyon.

Fehér az arca, fehér a válla,
Fehér a karja, fehér a lába.
Feketére változott egy színes álom –
Éjfekete gyászvirág a nászi ágyon.

Sudár alakját koporsó várja,
Tegnap még táncolt fehér ruhába’.
Soha többé nem viszi őt senki táncba,
Szép mosolyát elvitte a túlvilágra.

Feketére változott egy színes álom
Éjfekete gyászvirág a nászi ágyon

Sudár alakját
Koporsó várja
Tegnap még táncolt
Fehér ruhában

Soha többé nem viszi őt senki táncba
Szép mosolyát elvitte a túlvilágra


7. ESTVÉLI ÉNEK

A fényes nap immár lenyugodott,
A föld színe sötétbe’ maradott.
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Midőn ágynak adom a testemet,
Deszkák közé zárom éltemet,
Hosszú álom zárja két szemem,
Kakasszóra szabad lesz a lelkem.

A halálhoz még fiatal vagyok,
De több napot nekem a sors nem hagyott.
Érzem, végem, ez volt az utolsó,
Ez éjszaka kellhet a koporsó.

Minden ember megyen nyugalomra,
Az Istentől kirendelt álomra.
De én mindig úgy megyek ágyamba,
Mintha mennék gyászos koporsómba.


8. BEZSÁN PÉTER

Én édes istenem, egek-földek Ura,
Ki mindent igazgat, kit meg nem bántottam soha,
Szított háborúságot, haragot a földön,
Hogy ember az embernek életére törjön.

Arany Nap, ezüst Hold és gyémánt csillagok,
Bársonyos éjszakák, harmatos hajnalok,
Égen s földön levő minden állatok,
Zöld mezők, hűs vizek, most mindent itt hagyok.

Én Bezsán Péter, Bezsán Antal fia,
Bé voltam sorozva katonagúnyába.
De nem végezhettem el szolgálatom végét,
Zajos háborúba nekem a halál hozott békét.

Este, van este van,
Megy a nap lefelé,
Ballagnak a regruták
Ballagnak a regruták,
A kaszárnya felé.

Bemegy a szobába,
Leül a vaságyra,
Hullajtja a könnyeit,
Hullajtja a könnyeit,
A komisz ruhára.

Istenem, istenem
Mi lesz majd énvelem
Fegyver van a vállamon
Bajnét az oldalamon
Sirathatsz galambom

Anyám, édesanyám
Felnevelő dajkám
Engemet te megszültél
Szelíd szóval neveltél
Mégis bakának küldtél

Hol ágyúk dörögnek,
Srapnelek röpülnek,
Ha egy akna felrobban,
Tíz bakának vége van
Vére földre loccsan

Katonatestvérim, közlegény barátim,
Életre-halálra kenyeres pajtásim
Segéljen az Isten, hogy szolgálhassatok,
S az utolsó órátok legyen boldogságotok.

Drága Bajtársaim, szavamat halljátok,
Nem a vérontásba leszen majd a boldogságtok.
Feldúlt otthonokból sírás száll az égbe,
A háborúból elég, legyen már vége!

Jó Bezsán Antal, kedves édesapám,
S az ő hites társa, az én édesanyám!
Isten fizesse meg felnövelésüket,
Hogy emberré nevelték az ő gyermeküket.

Apám s édesanyám, minden rokonaim,
Minden esmerősöm, mind jóakaróim,
Kikkel az Életben töltöttem pár napot,
Mindtől elbúcsúzom, mindenkit itt hagyok.

Magyar fiúk, kezdődik a háború,
Magyar fiúk, kezdődik a háború,
De ti azért ne legyetek szomorúk,
De ti azért ne legyetek szomorúk.

Fel van húzva a magyarnak zászlója,
Fel van húzva a magyarnak zászlója,
De sok legényt elsirattak alatta,
De sok legényt elsirattak alatta.


9. LÉPJ ÁT!

Erdők völgyek, szűk ligetek,
sokat bujdostam bennetek,
bujdostam én a vadakkal,
sírtam a kis madarakkal.
Azt gondoltam, még a világ,
mindig ég a gyertyavilág.
De már látom, hogy elalszik -
rám a világ is haragszik.

Az élet álom, egy álom az élet
..........Ez elmúlt már...
Ha meghalsz, felébredsz, így ér majd véget
............A fény rád vár...
A vég kezdete a kezdet vége
...........Az ajtónál...
Fejezd be most, hogy elkezdhesd végre
…….Lépj át!


Virág virág, sárga virág - nem élek én még a világ.
Addig iszom, amíg élek -
ha meghalok, mit sem érek

Búcsúzásunk rövid legyen,
bús szívünkben kárt ne tegyen,
mi elmegyünk közületek,
Isten maradjon véletek!

Az élet álom, egy álom az élet
..........Ez elmúlt már...
Ha meghalsz, felébredsz, így ér majd véget
............A fény rád vár...
A vég kezdete a kezdet vége
...........Az ajtónál...
Fejezd be most, hogy elkezdhesd végre
…….Lépj át!


10. SIRALOMHÁZ, SIRATÓ /LÁBAD NYOMA A HAVON

Siralomház, végső óra, kívánságom három volna
Az első szóljon az Istenhez, legyen jó a kedvesemhez

Magányában bátorítsa, a szívét ne szomorítsa,
Élj boldogan, édes lelkem, keress jobbat, felejts engem
Másodjára azt kívánom, hogy az anyám óvja álmom
Édesanyám fogd a kezem, ne érjen el a félelem

Egykor kezed félrelöktem, szülői házból elszöktem,
Istent, embert nem becsültem, űzött haramia lettem.
Édesanyám, jaj, rossz voltam, messzire elbitangoltam,
vér szennyezi már kezemet, ezért veszik életemet.

Elment a madárka, üres a kalitka,
mind azt fújdogálja, visszajő tavaszra
Ha tavaszra nem jő, búzavirulásra,
de ha akkor sem jő, tudom, sohasem jő.

Halljad, bakó - így lesz három - az utolsó kívánságom:
Ne mondd el a nagyvilágnak, hogy a betyárt sírni láttad.
Itt a kendőm, babám varrta, könnyűivel átitatta,
ezzel kössed bé szememet, mikor veszed életemet

Elment a madárka, üres a kalitka,
mind azt fújdogálja, visszajő tavaszra
Ha tavaszra nem jő, búzavirulásra,
de ha akkor sem jő, tudom, sohasem jő.