|
| CD paru le 29 Avril 2006 - Auto-Production |

|
pas de note Vous devez ętre membre pour déposer une note
1. A dicsősag tormelakei 2. Emlok 3. Varva a jelet 4. Darabokra Topve (tobbet ar) 5. Rab Hős 6. Nem ordekel 7. Szabad Madar 8. Bűneik Előszar 9. Szivdd a vorem |
|
|
|
A dicsőség törmelékei
Az alkonyégen szétömlik a fény
Naplementék tűzvarázsa
Üres vigasz komédiás remény
Egy pokoli kemence parazsa
Ormótlan szürke felhőbérc alatt
A nap saját vérébe fullad
Szétágazó fényküllőktől övezve
Ragyog az öncélú jelképek ezre
Refr:
A zűrzavar
A rendet mímeli
Egy százéves szellem
Suttogó hangjai közt
Kígyózva csap
Magasba néha
A szenvedés
Mint pokoli rakéta
Fejünk felett tündökölnek fények
E látványt szemünk mohón nyeli
S talpunk alatt ropognak
Öndicsőségünk törmelékei
Többen vannak föld alatt a holtak
Mint fent az élők milliárdjai
S velük a múlt sárga lárvája jön föl
Kísértetté torzulva az időtől
Refr:
Bármerre is megyünk, ott kong alattunk
Az egyetemes roppant sírüreg
Szentek és hősök csontjaiba botlunk
Utunkon mely lefelé vezet
A sorsa ellen lázadó parányt
Így nyomja el a mindenség szeszélye
Öndicsőségünk terhe visszaránt
Ha hívogat a mindenség zenéje
Refr:
Emlék
Egy sáros árokban fekszel
A hidegtől reszket a tested
Megfeszülve a parancsot várod
Célkeresztben alakot látod
Nem tudtad, hogy ő a barátod
Refr:
Ez emlék egy utolsó napnak
Beszélnek hozzád, kik meghaltak
Az őrület járja át a tested
Magad ellen fordítja a kezed
Fagyos széllel érkezik a hajnal
Repeszek a testedbe marnak
Szívedben béke, már semmi se fáj
Nézel, de szemed semmit se lát
Könyörgésed az égbe kiált
Refr:
Ez emlék egy utolsó napnak
Beszélnek hozzád, kik meghaltak
Az őrület járja át a tested
Magad ellen fordítja a kezed
Várva a jelet
Szörnyű a kép
Egy régmúlt emlékből
Felvillant képek kísértenek
El nem követett bűnökért
Egy vigyorgó alak
Mond ítéletet
Rám néz
De tekintete
Túl rajtam a messzeségbe mered
Nem jelent
Számára semmit
Ha tönkretehet
Refr:
Várva a jelet
A vád szerint bűnös
A fájdalomig megtölt
Ami volt, az nem az én hibám
A végsőkig harcolok
Sikolt a lelkem
Itt az idő
Elég volt a rémálomból
Elég volt
Ébresztő
Mindig ugyanaz
Mindig ugyanúgy
Nincs különbség
Ott bent
Az álmom mélyén
Nincs segítség
Refr:
Várva a jelet
A vád szerint bűnös
A fájdalomig megtölt
Ami volt, az nem az én hibám
Refr:
Refr:
Darabokra Tépve (többet ér)
Hatalmas érzés tátong bennem,
Elér egy úszó kéz
Tudom, hogy ez talán egy ember,
De hiszem, többet ér
Minden szó adott volt,
Nem kell, hogy jót ígérj,
Csak szeress, ahogy más
Enni kér,
Valahol az árnyék elfut,
Nincsen a kétség,
Ahova jó és gonosz eljut,
Nincsen a védség
Te talán nem érted, miért,
Én így is vétkezem,
Hozzád tartozom, érzem,
Míg a szívem vérezhet
Refr:
Hagyd a szót,
Elhagy már,
Tudom, a rossz is jót talál,
Ismerem azt, ami fáj
Többet ér minden szónál
Van még időnk,
Elér a vágy,
Hangod örökké szólva vár
Ismerem azt, ami fáj
Többet ér minden szónál
Hallgasd csendben, mit hoz a szél,
Míg testünk összeér,
Eltelnek napok, órák, percek,
De arcod nem beszél,
Idegen karok fognak át,
Látom, boldog vagy talán,
Mondd, nélkülem hogy élhetsz,
Hiszen angyalnak álmodtál
Arra születtél, hogy éltess,
Mondd, miért dobsz el magadtól,
A sorsom kívánja: éhezz
Csak rám az agyagtól
Hamis látomás tart fogva,
Azt hiszem, belém látsz,
Hát ölj meg hiába;
Tudom, hogy erre vágysz
Refr:
Refr. 2:
Hagyd a szót
Míg vétkezem,
Ölelj át újra, még egyszer
Ismerem az életem,
Te vagy a lelkem, hogy érezzek
Rab Hős
Fülszaggatóan vad lárma
Visszhangzik az arénában
Sokezer szempár izgatottan
A fő attrakciót várja
Rengeteg vér elfolyt ma már
Játékból, mert így akarták
Az utolsó hős lép porondra
A vérrel áztatott homokba
Ő az, ki a legtöbbet ölt
A tömeg pedig kívánja őt
Megnyert már sok gyilkos párbajt
De szabadságra nem is vágyhat
Süket csend lesz váratlanul
A figyelem összpontosul
Egy cella rácsa csikorogva
Feltárul a parancsszóra
Refr 1:
�a halálba indulók köszöntenek�
Mondja keserű szívvel
�menj és halj meg becsülettel�
Hangzik a felelet
Új ellenfél, még egy játszma
Bajnokként menj biztos halálba
Győzelmedet megünneplik
Pusztulásod elfelejtik
Ajzószertől őrült elmék
Fanatikus fergetegként
Támadnak az egyetlenre
Túlerőben reménykedve
De ő csak áll és kardját fogva
Körültekint szánakozva
Újra lecsap a hideg acél
És véres port kavar a szél
Refr 1:
Refr 2:
Akard a békét, ne álmodozz
Egyszer vége lesz majd
Fülében dübörög saját hangja
Az áldozatom vagy
Fejük felett égető nap
Fordul a harcos
Kardját eldobva abbahagyja
A kegyetlen harcot
Nem Érdekel
Hadd leljek utat beléd
Kérlek, tárd ki szét
Áruljon minden vígaszság el
Érjen el a perc
Boldogan éltem, de tudtam, mit ér
Nem nekem ítélt
Könnyeim pusztítják lelkem
Zuhanó remény
Bridge:
Utat tör magának, ha menekülsz
Félelem elfogja lábaid
Azt hiszed, megvéd az egyedül
Nem nőnek szárnyaid
Refr:
Már látom ajkadon a remegést
Add hát a jelt
Már úgyis elfolyik a levegő
Nem érdekel
Miért hisztek annak, ki most menekül
Nem fogtok el
Még az sem sír, kinek nevet az arca
Sosem hagytok el
Elfutni egyszerűen szép
De megéri rég
Ha szembe jönnek, mind gonosz gyilkosok
Enyém a vég
Elfutni egyszerűen szép
De megéri rég
Ha szembe jönnek, mind gonosz gyilkosok
Enyém a vég
Bridge:
Refr:
Refr:
Szabad Madár
Szabadnak születtem, mint a madár
De érzem, a testem már börtönbe zár
Letépni kínjaim sosem fogom
Míg halálról álmodom
Bárhová eljutok, sosem megyek
Egyedül remélek � kóros verem -
A tükröket végül is neked adom;
Ne kísérts szánalom
Refr:
Az éj már sötétben jár
Erdőben alszik egy sötét madár
Hallom a lépteit, felém ereszt
Lopott nekem egy gyermeket
Megvéd a rossz szó, megvéd, ha fáj
Ne érezz kínokat, nem sír a száj
Elítélt bírákat elűz a jó
Megtért a hitehagyott
Álmodj a mával, a holnap szeret
Kivethet átok, de veled leszek
Ne bándd a könnyet � nincs fájdalom
Az angyal majd átkarol
Refr:
Hitetlen lettél, de szabad madár
Sötétben éltél, hol senki se lát
Erőid mélye sem rejtheti el
A földre hányt testeket
Hatalmat kaptál az egek felett
Megérint újra a bűvös lepel
Álomban éltél, de ébred a vágy;
Ébredj világ
Refr:
Szabad Madár
Szabadnak születtem, mint a madár
De érzem, a testem már börtönbe zár
Letépni kínjaim sosem fogom
Míg halálról álmodom
Bárhová eljutok, sosem megyek
Egyedül remélek � kóros verem -
A tükröket végül is neked adom;
Ne kísérts szánalom
Refr:
Az éj már sötétben jár
Erdőben alszik egy sötét madár
Hallom a lépteit, felém ereszt
Lopott nekem egy gyermeket
Megvéd a rossz szó, megvéd, ha fáj
Ne érezz kínokat, nem sír a száj
Elítélt bírákat elűz a jó
Megtért a hitehagyott
Álmodj a mával, a holnap szeret
Kivethet átok, de veled leszek
Ne bándd a könnyet � nincs fájdalom
Az angyal majd átkarol
Refr:
Hitetlen lettél, de szabad madár
Sötétben éltél, hol senki se lát
Erőid mélye sem rejtheti el
A földre hányt testeket
Hatalmat kaptál az egek felett
Megérint újra a bűvös lepel
Álomban éltél, de ébred a vágy;
Ébredj világ
Refr:
Szivdd a vérem
Unott vagy és kissé durva
Miért csak melletted mindenki furcsa,
Keresed, ki az újabb áldozat,
A legújabb változat
Volt, hogy adtam, bármit kértek,
De azt hiszem, már mindent értek
Bármennyire jártatom a számat,
Nálad ez semmit sem használhat
Refr:
Szívd a vérem, ez csodás érzés,
Van még bennem néhány kérdés
Majd eljátszom, hogy jólesik,
Mikor a kést épp belém teszik
Amit játszunk, egy furcsa játék:
- Amit kaptam, az mind a másé -
Hazudhatnék, de nincsen kedvem;
Búcsúzzunk el szépen, csendben
Bármit beszélsz, bármit mondasz,
Hamisan szól minden mondat,
Hegyekké nőtt büszkeséged;
Nincs senkire szükséged
Egyedül vagy, de senki sem bánja,
Titkolhatod, de mindenki látja
Nem érdekel, hogy mit hiszel,
Tudom így is, hogy minek nézel
Refr:
Ez olyan, mint egy bolondok háza,
Csak nem tudni, hogy ki van bezárva
Fejedben sok ködös gondolat,
Zavarodott pillanat
Minden pénzem a barátod,
Már nem keresel, de nem bánom,
Lassan önmagadba szeretve,
Ráncos magányban mész a mennybe
Refr:
Refr:
 paroles ajoutées par CirithUngol - Modifier ces paroles |