Liste par genre
1.Csillagfény Kínzó karmok érintése. Egy mosoly. Arcom vonalain. Nem rettent meg rég a mélység Hisz része vagyok már. Csak nézem magam Ahogy ezer sebből vérzek... Égi óceán... Nem maradtak vágyak a tűzben, Nem lángol sem a végtelen, sem a tél. Vér izzik most, mely óvja csendjét, Ahogy a Nap korongja az Éj széléhez ér... Körülöttem idegen remegés. Nyitott szemem újra érez, újra lát. Sebek, mely egykor voltak, Nem hasadnak fel soha. Béke járja át... Távolról látom; a messzit, a fákat. Nézem Őt. Furcsa, halk zaj. Simogató, szép árnya Lassan testemhez ér. Felébredtek az Alvók. Élő minden. Gyönyörű képzelet színes képe... Akár a fény... Mozdulatok, csendes képek, Nyugtalan mégis még. Lélek... Lelkem... Éj. Remegő percek rejtekén... 2.Az Örökkévalóság Emlékei Mozdulatlanok voltak a fák. Hasztalan fújt minden szél a valóság erdejében. Nem volt már, ami éljen. Messze, nagyon messze villant fel valami. Egy gyertya lángja. Csepp, szomorúságom óceánjában... Csepp az arcomon. Megcsillan rajta a fény... Megcsillan rajta a sötét. Elmélyül a hasadó, néma csend. Ezt látom. Ezt érzem, miközben felszakadnak bennem életem apró pillanatai. Midőn egykor volt idők karjaiban lebegve felemel a végzet, Minden meghatalmasodik előttem. A végtelen... Válasz minden... Válasz semmi. Egyszer nincs erőm. Ébredés és alkonyat. Az Élet, és Minden-Titok. Önmagamba búvó gyermeki lélek. Ártatlan annyira még... Most mégis kimondva rám a szörnyű sötét. A bűn, a kín, és ezer gonosz... Hófehér lélek györtelme. És ez tüntet el majd Mindörökre... 3.A Kert Már nem fájnak a gondolatok. A látóhatár összeforrt. Minden semmi. Valami mégis. Mégis feldereng. Valami a tegnapról, amikor ezüst hajnalként csillogott a nap, És az ég. Csodás volt, emlékszem. Most itt érzem emlékét Hiszen vándor vagyok. Utam a végtelen... Magány... Előttem még a tegnap álma, Ahogyan sosem volt még. Erőt érzek karjaimban - gyönyörű erőt, Mégis legyőz, aminek meg kell lenni... Az elmúlás percei... Oly gyönyörű. Ilyen minden már... Vége és elkezd. Kifakad és összeforr. Megnyílik - Ahogy az ég is fölöttem. Szárnyaim... Ha ez a halál, akkor hol van az élet? Ha ez az élet, akkor miért van köztük a tél? Mert sosem álmodtam még... Halott álmokat... És ha ébredek Lesz-e vajon újrakezdés? Lesz-e díszes templom Hitem tengerén? Lesz-e jövő, ha újra élek? Élek-e majd egyáltalán? A véges és a végtelen összeért. Válaszolnak a fények. Amikor már nem számít... Hiszen csak egy van... Örök magány... 4.Elbűvölő Alkony Mégis idegen még. Mégis alvó. Érzem érintését. A boldog perceket, a millió szépet, Az Egyetlen Őt. Vágyom rá. Ahogyan hozzám bújva súgta: "Miénk lesz az ég..." A miénk lett... Megölel Arcomon végtelen csókja, Átível fény-világot, De a szépség bűvkörében Igen, ott a félelem - Ami a gyermeket óvja. Oltalma... Idegen... Kérlek mondd, hogy van tovább, Álmodjuk át az éjeket, Kérlek sírj, hogy ne kelljen sírnod - Könnycsepped örök határ. A gyermek fél egyedül, Aztán egyszercsak felébred. Új nyár veszi kezdetét És a fájdalom mindent feléget.  paroles ajoutées par ibliss - Modifier ces paroles |  |
||||||||||||||||||||||||||
| Spirit of Metal Webzine © 2003-2009 | ‘Just metal.’ | Contact - Plan du site - Liens |