1. NINCS IGAZÁG

Életedben gyakran bánt
nincs szerencséd
néha jut kis boldogság
ez véletlen

Mert a múlté lesz már,
mind az mi szép volt
csak emlékül jár

Napok, évek telnek el
vársz egy csodát
nem változik semmisem
valamit tenned kell!

Sokszor úgy érzed már,
vesztesként élsz
új élet nem vár rád
ezer gond, baj után fő az, hogy elhidd
jön folytatás, jobb is vár


2. MIÉRT VÁLTOZNÁL

Sokan elfelejtették, miben bíztak,
hittek rég és elfordultak
te vagy az, ki erőt ad,
a kitartásod másoknak
példaként él

Mész az úton, véred hajt
hamis nők, és hazug álmok
nem várnak rád
a cél, mely a szívedben él
őszinte és tiszta még,
és vad tűzzel ég

Vajon miért változnál?
Hiszen jó úton jársz
sodor téged a szél
fő az, hogy ember legyél

Magad adtad, milyen vagy
harcban állsz a világ ellen,
te nem alkudsz meg
sok szép nem igazán ért
csalódás és kudarc volt
a legtöbb emlék

Vajon miért változnál?
Hiszen jó úton jársz
sodor téged a szél
fő az, hogy ember legyél
Vajon miért változnál?
Az idő gyorsan elszáll
az igaz szó oly kevés,
ébredj és láss, ne csak nézz!


3. ÖRÖKSÉG

Mondd miért van az, hogy a dallamok megfakultak
a királyok csillaga halványabban ég
a kemény fémzenének őrült lázadása csekély már
kevés ember az, ki mellettünk áll

Igaz hit kell hozzá, vagy tényleg belebuksz
titkos fegyver ez jó nekünk
veled könnyebb lesz tán', így minden sikerül
diadal lesz a vég, ez a cél!

Komoly mesterek, kemény munkája,
az örökség miénk


4. FÉLELEM

Én nem vagyok őrült, csak fáj az élet
nem vagyok senki csendben élek
kiégtem, mert gyakran féltem
attól rég, hogy ő eljön értem

Tisztítótűzben égve, bűntől megkísértve
ez hát, mi vár majd rám
felkészültem mégis félek

Tudom vétkeim megbocsájtod ha kell
tudom azt, a halál nincs közel
lelki bánattal telve várok
nincsen út a boldogsághoz

Vigyél most, mindegy már
életem romokban, minden nap rosszabb lesz
pánik lett úrrá rajtam végleg és félek


5. MORPHEUS

Nem jön a szememre szép álom
éberen alszom nagyon rég
kísértenek emlékek és képek
ágyam szélén látlak jöjj felém

Morpheus, Morpheus
szárnyad tárjad szét
repülj hozzám, altass el!

Fáj a valóság, mely körbezár
nélküled üres lett a világ
megpihenni vágyom, szemem lehunynám
Testet ölts újra, vigyázz rám

Álmomban boldog is voltam, tudom
láttam és átéltem legszebb napom
Hozdd el ezt nekem újból,
hozdd el ezt nekem újból


6. A SZERELEM MINDENT LEGYOZ

Féltve őrzött kincs, hát vigyázz rá
amíg a tiéd, az érzés védd
tudnod kell, oly sokszor nehéz
de a kitartás mindíg segít

Nem kell a harc, az ármánykodás
hisz béke van már
szeress úgy, ahogy én, őszintén
hidd el nekem ez éppen elég

A hibákból tanulj, és figyelj rám
együtt minden más, szép a világ
lelkedben újra tavasz él
szíved kalapál, vedd az akadályt

Mert a szerelem mindent legyőz,
mindent legyőz
a szerelem örökké él, örökké él.


7. GYÖTRELEM

A fájó emlék még mindíg bennem él,
futótűzként terjed az égő hév, szenvedély
de álmomban látlak, csendben jössz felém
a ködben az arcod csak egy álomkép, csodaszép

Vágyam nálad jár, örökre visszavár
mert fáj, hogy nem vagy már

Lidércnyomás az egész képzelgés,
oly sokszor gyötör, megörjít e lét, tudom én,
szörnyű kín, mely a lelkem tépi szét,
szívemben ezer késsel élek rég, szeretnék

Magányosan évek óta, várok szüntelen a jóra
nincs ki újra hozzám szólna, gyötrelem

Élet-halál, komoly most a tét
folyton folyvást a régi múlt kísért, elemészt
holtponton állok, közel van a vég
mely bánatomra hoz majd enyhülést, feledést