1. KEZDD ÚJRA!

Elhagytak és összetörték azt, mit álmodtál
A valóság groteszkül nevet rád
Elveszettnek tûnõ sorsod, komoly problémád
Végtelenbe nyúló éjszakakák, de most van még megoldás

Az ember társsal él
Örökre nem kísér a rút magány
Ne bújj a félhomályba,
Lobbanjon szíved lángja, és végre élj!

Rájössz arra, hogy nincs hatalma játszani veled,
Olyannak, aki nem téged szeret
A sok kudarcból tanulság, hogy mindig erõs légy
Magányban eltöltött éjszakák, de újra kezded és felállsz

Az ember társsal él
Örökre nem kísér a rút magány
Ne bújj a félhomályba,
Lobbanjon szíved lángja, és végre élj!

Az ember társsal él
Egyedül mit sem ér, a folytatás
Hidd el, hogy van reménym
Hogyha van kiért áldozni már!


2. ÉLJ A MÁNAK!

Élj most a mának, sok van ki fél
A szíved mélyén tudom érzed, hogy ezt szeretnéd
Féktelen vágyad nem múlik el
A hajnal a társad, hidd el, amely átölel

Szólj ha várnak, az éjszakában az élet újból te rád vár
Minden álmod a valósághoz már nagyon közel jár

De meglehet, és ne feledd,
ha gyorsan élsz végzetes lehetsz
De meglehet, és ne feledd,
ha gyorsan élsz végzetes lehet egyszer neked

Hív most az Éden, int már feléd
A kígyó tudja ezer éve bûnben élünk rég
De járj nyitott szemmel mindig a világban,
Mert eretnek vagy az emberek közt, és nem vagy hibátlan

Élj a mának, ha így kívántad, de lassan járj, így tovább érsz
Nem kell, hogy bántsad, ne is hibáztasd azt, ki téged meg nem ért

Szólj ha várnak, az éjszakában az élet újból te rád vár
Minden álmod a valósághoz már nagyon közel jár
De meglehet, és ne feledd, ha gyorsan élsz végzetes lehet
De meglehet, és ne feledd, becsüld meg az életet, mert érdemes.


3. LÁTOMÁS

Láttam Õt, hol a semmi nõtt, sivár-fagyos vérmezõn
Várt reám egy éjszakán, az álom ajtaján
Büszke volt, mint a karcsú Hold, erõm elhagyott,
Fájdalom és könny csorgott végig arcomon
Nem tudom már, álom vagy valóság
Nem tudom már
Árnyak vesznek körül, félhomály
Figyelõ szemek néznek le rám

Átkarolt, átváltozott, árnyként szörnyû titka volt
Átkozott teste megfagyott, lelke kárhozott
Nyers erõ, mágia, elvarázsolt álmok erdeje
Vette körül, s nyelte el
Lázasan, szinte mámorban, ébren álmodtam
Az éjszaka halk szava, újra magához hív
Verejtékben égõ testtel ébredtem
Mámorom véget ért egy újabb hajnalon
Nem tudom már, álom vagy valóság
Nem tudom már
Árnyak vesznek körül mindenütt
Figyelõ szemek néznek le rá
Elveszek, segíts Istenem!

Árnyak vesznek körül, félhomály
Figyelõ szemek néznek le rám
Rám borul a sötét, nincs tovább
Újból eljön egy látomás


4. LÁZADJ FEL!

Sokszor érzed már, hogy elég volt mi ért
Mindig nyeltél, és megalkudtál
Kihasználták azt, hogy senkit sem bántottál
Gátlástalan emberek, saját érdekbõl, fájt

Voltak percek, hogy azt kívántad ne félj
Elmenj innen messze távol légy
Voltak percek, hogy a hited elveszett
Ellened összeesküdtek

Nézd az óra körbe jár,
és te új utakra vágysz most
Véred hajt egyre tovább,
megoldást kell már találnod

Lázadj fel még, hogyha sért mi ér
A harcokban tiéd lesz a dicsõség
Lázadj fel még, az igazságodért
Ne add fel a célt, mert ez mindent megér!

A naiv álom véget ér
évek múltak megedzõdtél
Az értékrend megváltozott,
nem vagy többé átkozott

Lázadj fel még...


5. BOLYONGÓ LÉLEK

A test lassan végleg megpihen
A föld elnyel egy újabb életet
De a lélek szabadon száll messze a Mindenség felett
Hogy új élet szülessen, hogy elfelejtsenek

Mindig hív egy hang, hogy ismét útra keljek
Szüntelen bolyongás, a kedvem reményvesztett
Lebegve úszom át az ûrön, a bolygók apró csillagok
Elérem egyszer majd talán, mit én is õrülten akarok

Nincs megnyugvás, ez egy örök körforgás
Hogy megtaláljam azt, kivel az élet újból jó
Halhatatlan vagyok, ezért folyton vándorlok
És békét lelve
itt a Földön végleg megállhatok


6. VAN KIÚT?

Lassan fellobog a tûz, mi bennem él
Nincs szó, mi leírhatná, úgy izzik rég
Bíztál, de becsaptak ismét
Hittél, de nagy úr lett a pénz

Itt az idõ, hogy velem kiálts!
Vedd észre már, nem álom a világ

Szép jövõ, várod jöjjön el
Új remény, ébresszük fel ma még
Életünk gyorsan múlik el
De a jövõnkért áldozni kell, áldozni kell!

Lemondtál mindenrõl, hogy szinten légy
Hamis ígéretek közt, becsülettel még
Lassan, tétován, napról-napra élsz
A szád íze réges rég csupa keserûség

Itt az idõ, hogy velem kiálts!
Vedd észre már, kemény a világ

Szép jövõ...

Szép jövõ, várod jöjjön el
Új remény, ébresszük fel ma még
Életünk, gyorsan múlik el
A jövõnkért áldozni kell!

Szép jövõ, tudod nincs oly' közel
De a türelmünk rózsát terem, ne félj
Néma csend az ember vár szüntelen
Van kiút, érezned kell
Legalábbis azt hiszem...


7. DISCÖ MÚLT

Hosszú útról jöttem hajóm végleg partot ért
Sok csatát megnyertem minden ember tõlem félt
Barbár hadam élén leigáztam sok hazát
Kincsekkel halmoztam el én sok királyt

Sosem tétováztam mikor ölni kellett még
Szemébe nevettem, ha szembe jött a vég
Magasztos volt eszmém a gyõzelemre vitt
Hódítóknak vére égett bennem, igaz hit

Így telt a sok harcunk rég, dicsõ múltunk oly szép
Népünk tengerre szállt, szelek szárnyán így járt
Odin velünk volt még, mi utunkon elkísért
Visszatérhetünk...

Így telt a sok harcunk rég
dicsõ múltunk oly szép
Népünk tengerre szállt,
szelek szárnyán így járt
Viking életformánk és
a Valhalla várt
Könny és vér csordogált
hódításunk nyomán.


8. FAUST

Kell a tudás nekem, a világot akarom
Egyedül gyenge vagyok,
kell ki segít a gondomon
Mérhetetlen a vágy, elemészt engemet,
Tudjak dolgokat, mit más nem ismer,
nem tudhat neg

Van egy hatalom lenn, erõsebb mindennél
Az majd segít nekem, a fekete mágia újra él
Mephisto jöjj közel, gyere, várok rád!
Általad nagy leszek,
ha szövetségünk sikerrel jár

Tánc az ördöggel, érzem, szédülök
Az alku mégis áll, meghalok, nincs visszaút
Tánc az ördöggel, érzem, szédülök
Az alku mégis áll, mindent tudok!

A lelkemet elvitte Õ,
a lelkemet elvitte cserébe
Ellenem tervet szõtt,
naiv voltam, fizetek érte

Tánc az ördöggel, érzem, szédülök
Az alku mégis áll, meghalok, nincs visszaút
Tánc az ördöggel, ütött az órám
Az alku mégis áll, Õ most csak én rám vár


9. MEGÖVÜLT BARÁTSÁG

Régen volt, vagy mégsem, megkedveltél már valakit
Közös témák, álmok mind ez együtt járt vele
Örömnek, és szépnek végtelen során vetted észre
Van akire számíthatsz, Õ is számít rád

Ha sok minden bánt a barát rád talál, melleted áll

Évek alatt hitted, megismerted jól, úgy vélted
Barátságod mélyen él, örökre szól ha kell
Közbeszólt az élet, stressz, a hazugság, és a végén
Önzõ lett az ember, már nincs megbocsátás

Még ne lõjj, kérlek, várj, még várj!
Sebed begyógyul 'tán,
és az idõ megy tovább
Ha bánr a hiúság, ás fáj
Szemedben izzó láng,
és a show mehet tovább

Ez újfent csalódás, és kár
Hogy ilyenek lettünk már,
de az idõ megy tovább
Ha bánt a hiúság, és fáj
Szemedben múló láng,
egy megkövült barátság


10. EZ AZ ÉLETÜNK...

Az esõ mossa az arcom,
mint könnycsepp a fölre hull
Miért van az, hogy örökké beborul?
Bánatvirág nyílik, lassan az égig ér
A magvát messze széthordja a szél

Az esõ mossa az arcom,
félek nincs tovább
Lehunyt szemmel várom a halált
Esély most hogy éljek,
tudom rég nincs már
A lelkem talán megnyugvást talál

Síron túli világ itt még várnak új csodák
Ha ledgördül a függöny
az életünk színpadán
Menny vagy pokol mindegy,
mi jut majd nekünk
Örökké nem élünk de néha fáj,
szenvedünk
Ez az életünk...

Ez az életünk, ennyi jár nekünk,
ez az életünk!
Síron túli világ, síron túli világ,
itt még várnak új csodák...