1. INTRO

(Instrumental)


2. A MEGKINZOTT

Sírt az újszülött gyermek
Sírt hullottak a könnyek
Lelke mélyén tudta mi várja,
De értetlenül nézett a világra
Szólni akart, csak egyet kérni
Ezen a világon nem akarok élni

Sírt az újszülött gyermek,
Sírt hullottak a könnyek
Kék szeméből arcán lepergett
Minden csepp egyenként égett

Földre hullt folyóvá dagadt
Zúgó folyóvá mely mindent elragad
Elsodorja magába zárja
Életének zúgó árja
Szólni akart csak egyet kérni
Szólni nem tudott csak

Sírt, sírt a gyermek
Sírt hullottak a könnyek
Szeméből gyűlölet áradt
Áldozata egy szemét világnak

Két kezét az égre emelte
Porban térdelt egy kereszt előtte
Imát mormolt a megkínzott
Reménytelenül de Istenben bízott
Szólni akart, csak egyet kérni,
Szólni nem tudott

Nem sírt többé a gyermek
Felszáradtak a könnyek
Szíve izzott vágya vér lett
Szemében a gyűlölet égett

Isten elhagyta gonosz lett Atyja
Embernek átkozott fattya
Elveszett régen, Ő a vétlen
Elátkozták az anyaméhben
Szólni akart csak egyet kérni
Ezen a világon nem akarok élni


3. HAJSZA

Érzem a lelkem, sikolt a mélyben
Lüktető vérem az ereimben,
Látom a testem darabjai
Hallom a halál mély hangjait

Fájdalom nélkül vak a világ
Megfáradt testembe jeleket vág
Erőm elfogyott félelembe zárva,
Hamarosan átlépek a túlvilágra

Nem bírok futni, reccsen az ág
Valami üldöz a sarkamba hág
Menekülök előle amíg birok
Fejemben őrült gondolatok

Mit ér a hited, ha a halál szeret
Arcodba temeted kezeidet,
Megmarad benned félelmed lángja
Fenekestől teszel a nagyvilágra

Tudod a sötét hegyek mögött
Minden erdő köddel födött
Rémálom a tegnap, a holnapod
Érzed magadon a vérszagot

Ó, nincs már miben higgy
Itt az ima nem segít
Ha nem érted e hitetlen világot
Nem raknak a sírodra virágot

Égő gyertya, ezüst kereszt
Vérző szívvel többet nem tehetsz
Talpalatnyi földi világ
Pillanatnyi mély zuhanás

Hajszolt élet, téged vár
Rohadt világ, feketében jár
Téged gyászol, s nem enged
Tönkre tesz és eltemet


Ó, nincs már miben higgy
Itt az ima nem segít
Ha nem érted e hitetlen világot
Nem raknak a sírodra virágot


Égő gyertya, ezüst kereszt
Vérző szívvel többet nem tehetsz
Talpalatnyi földi világ
Pillanatnyi mély zuhanás

Fájdalom nélkül vak a világ
Megfáradt testembe jeleket vág
Erőm elfogyott félelembe zárva,
Hamarosan átlépek a túlvilágra


4. OTT VAN BENNED

Üvöltő lelkek, testekbe zárva,
Remegő lényed épp olyan árva,
Épp olyan zavaros, épp olyan tiszta
Nyugtalan lelkedbe, gyűlölet hozta.

Az ő nevét vérrel írva,
Ráborultak a sírra,
Nem ismert félelmet, semmit,
Ember még, nem gyászolt ennyit.

Mit tehetnél még?!
Ne add fel a reményt!
A lelkedbe tapostak!
Átváltoztatnak!!!

Szétszaggat belül egy érzés,
Ott van a fejedben, millió kérdés,
Tudod mindenki nem lehet jó!
Ez az élet az utolsó!

Mond mit veszíthetek?!
Tedd azt amit lehet!
A múltad elveszítetted!
Holnapot, eltemetheted!

Ott van benned, a félelem
Nem jutott más az életben,
A gyűlöleted magába zár,
Belülről ordibál

Azok a fekete csillagok,
A pokolban, ragyogjatok,
Úgy érzed, nincs tovább
Egy démon a testébe zár.

Sötét éjben a lelkek
Reményt adnak a fények,
Magadba zárkóztál,
Fájdalmas, pokoli, zuhanás vár

Az edzett acél mély sebet vág
Kicsordult véredre tisztulás vár,
Nézel a távolba a tested remeg,
Lepergett előtted az életed!

Az ő nevét vérrel írva,
Ráborultak a sírra,
Nem ismert kegyelmet semmit,
Ember még, nem gyászolt ennyit.

Mit tehetsz még?!
Soha ne add fel a reményt!
A lelkedbe taposnak!
Átváltoztatnak!!!

Te vagy a választott
Ha te is úgy akarod,
Fájdalmad szívedben hordod,
Eltemetnek lassan a gondok