![]() |
![]() |
|
||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
article viewed 49 times
Túlontúl (2001) 1. Halotti Beszéd (Intro) 2. Túlontúl 3. Por És Hamu 4. Remény 5. Az Életút 6. Edeneast 7. Onepowered 8. Stampede 9. High Water Mark 1. Halotti Beszéd (Intro) Látjátok feleim szemetekkel mik vagyunk? Ím por és hamu vagyunk. Mennyei kegyelmében teremtett az Úr És adta Nékünk otthonként ez Édent. Megannyi gyümölcse ezer gyönyört ád Mézédes étkek - mezítelen szabadság Mi végre hát a tiltott tudás? Keserű íze mit magunkénak vágysz? S ha vége Mérge csak minket talált? Vagy egész fajtánknak ettünk halált? Látjátok feleim mik vagyunk? Por és hamu Por és hamu 2. Túlontúl Gyere és nézz velem a fénybe Majd hunyd le szemed, s mondd mit látsz Mi az, mit felfed a képzet Mi igaz, s mi a valóság Én sem láttam meg mindent Talán mert túl közel volt már És az élet elfojt mindent Mit a Lét szépsége ád S ez a keserédes tánc Tán utolsó, talán csak más Lehetne a kezdet vége Vagy egy álom - semmi más Csak ha már késő látszik Csak ha már késő fáj A perc szóljon a Létnek S annak mi várhat ránk Az Élet átfest minket Közelről mindaz más Mit a képek elénk tárnak A túlontúl könnyű igazság Aggasszon a dolgok lénye? Vagy elég így? S ha mind leáll Nem a fények égnek Ki vezet majd, Ha nincs tovább Mi kimaradt, Vagy meg sem történt Súly marad Mi nem nyomaszt tovább Az életút Sosem teljes Siralomvölgy S ha nincs tovább Mi elmaradt Vagy meg sem történt Oly súly marad Mi visszatart talán S ez a keserédes tánc Tán utolsó, talán csak más Lehetne a kezdet vége Vagy egy álom - semmi más Csak ha már késő látszik Csak ha túl késő fáj 3. Por És Hamu Vér soha ne tapadjon kezedhez Mondd el mi a vér Vágy soha ne szaggassa lelked Mi az és mennyit ér Ne szennyezzen gyűlölet mocska Elkerülöm én A boldogság csak a bolondok álma Nem lesz soha enyém A hét főbűn és a szeretet népe Mint bukott angyalt száműz e földre És mindvégig felettem áll Mindvégig felettem áll Megvárják, míg elfolyik vérem, Hogy bűnök nélkül is kiérdemeljem Az ő sorsuk zsarátnokát Az ő sorsuk zsarátnokát Ha én csak pillanat vagyok Vízió e mind, mi örökké tart? Vagy csak bennem folyik a változás Bűnbak vagyok, ki mindenért hibás? Mint véráldozat jöttem e földre Szenvedésre ítélt Mit más nem lát, bennem széppé lehetne De közelít a rév A keserűség - tudatom gyöngye Körbezár és véd Mit meg nem érhettem, másé se légyen Pusztuljon, ami él Hát mondd a haldoklónak, Hogy szép az élet A boldog párnak A szerelem méreg Meséld el a vaknak Mindazt, amit látsz Ha nem lehetsz boldog Terjeszd a romlást Az Életet sosem láttam De jártamban megcsodáltam Mindazt, mit más megtiport Én enyémként szerettem Mit láttam - hiányzik érzem S fáj, hogy hiába éltem Ami szép volt elviszem, s hidd el Enyém lesz csak az enyém 4. Remény Nézd ez a sár a lelkem vére A testem szárazjég Bár a hideg összetart még Széthasít a fagy és a tél Pihenj meg nálam ma este Meséld el mi az mi még Él ebben a rideg világban Meséld, hogy valami él Hazudd, hogy még most is élek S, hogy látod az út elejét Hova hogyha visszatérnék Talán újra választhatnék Legyen csend, a beszédnek vége Szavaidtól olvad a jég Bár nekem a halált jelenti Olvassz fel és szakíts szét Hazudd, hogy nem lesz már rosszabb Hazudd, hogy van még remény Hazudj, hogy én is elhiggyem igazat beszélsz Nem mondd, hogy tudod mit érzek Nem mondjad, mert nem hiszem el Ha valahol boldog lehetnék Nem itt van, ez nem az a hely 5. Az Életút Nézd ember! Mint remeg kezed! Ha eltűnik tenvilágod, Megérzed-e veszted? Másé a tiltott gyümölcs, Ízét is más érzi már Mérge lett csak a Tiéd És ez elmúlás... Küzdöttél, s bízva bíztál, Vétkeztél, Bűnhődj! Túlfeszült minden részlet Zavaró és valószerűtlen Klisék, s az a biztos végzet Üres teljesség A falakon, melyek körülvesznek Feldereng néhány hazugság Idézek egyet, s hogy igazát értsem Arcomba vésem minden sorát Mondd hol az az elvont érzés Ha vagyok, s nem csak látszom lenni Ez az elmúláshoz kötött lét Túlontúl rövid felfedezni Misztikus érvelés és a láz Vajon hol az igazság Talán az érem túloldalán Vagy keressem ideát? Tapogatódzom vakon és némán A kiút vágya nem hagy pihenni Bőrbe vésve rajtam az írás Jeleit nem merem feledni De az útra magam lépek S járom, míg a remény éltet Mert hiszem, hogy a sok hazugság mélyén Valami még az enyém Pár érzés, s megannyi rontott lépés Megalkuvás, meg nem értés Az élet néha mit sem ér És most elmúlt, ennyi, vége Sokat magam sem adnék érte De mindez én voltam Az emlék enyém Ennyi voltam, ennyit értem Többet vártam, mást reméltem Az élettől - de mit sem ért Semmit sem ért 6. Edeneast 7. Onepowered 8. Stampede 9. High Water Mark lyrics added by sudalv - Modify this lyrics
|
![]() | |||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||